Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)
26 DOLOGJUŰ. A szolgalmak. a másodbiróság által is, az egy „hasznavehetetlen" tehát elKikötés meg- hagyandó szó kivételével helyesen idézett 1871 : MII- t.-cz. engedésének 43. §-nak harmadik bekezdése szerint községi vagyonnak szolgalma, tekintendők. Nem bir ügydöntő fontossággal e kérdés elbírálásánál az, hogy a község egyes telektulajdonosainak beitelkei nem nyúlnak le a viz széléig, mert mint a rendezési iratokból, különösen pedig az 52. a. földkönyvből kitűnik, de a tanuk által is említtetik, a Duna partján már a rendezés alkalmával volt és jelenleg is vontató ut van, ele másrészről ez a vontató ut, melyre felperes parti birtokosi minőségét perirataiban nem alapitotta, habár a periratváltások után, tehát elkésetten fel is emiitette, helyzeténél és rendeltetésénél fogva nem meritvén ki az egész parti birtok fogalmát, a kereseti kérelem azon az alapon, hogy a vontat*') ni az uradalomhoz tartozik, szintén meg nem Ítélhető. .Mindezeknél fogva a másodbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó része ezen és az ott felhozott indokokból, mindazonáltal a kikötő terület hosszúságára vonatkozó indok elhagyásával, a perköltségre nézve tett rendelkezés pedig, az elsőbiróság Ítéletéből elfogadottnak tekintett indokolás alapján, helybenhagyandó volt. (902. márcz. 11. és 12. 7534.) V. Az épületjog, 19533. Pozsonyi tábla: Előrebocsátva azt, hogy a szakértőkvéleményüket a helyszínének a telekkönyvi vázlatrajzzal, illetve az e szerint talált térmértékkel való összehasonlítására alapították, ez utóbbiak azonban, a telekkönyvek, a térmértékre nézve hiteles bizonyítékot nem képezvén, az azok nyomán megállapított alperesi foglalás a szakértői véleménynyel beigazoltnak nem tekinthető, továbbá, hogy a tanuk vallomása az állítólag az építés folytán történt foglalás mérve mellett szintén nem képez alkalmas bizonyítékot, az elsőbiróság egyébként helyesen állapította meg azt, hogy az alperesi ház alapfalainak kijelölésénél jelen volt elsőrendű felperes sem az alkalommal, sem az építkezés későbbi folyamán az ellen nem tiltakozott, sőt kifejezetten is beleegyezését adta arra nézve, hogy e ház a, kijelölt alapvonalak ífányában építtessék fel s ezen saját jogcselekményével szemben a felépített háznak részben való lebontását a maga részéről nem követelheti az alperestől. De nem követelheti ezt D. Antalné másodrendű Felperes sem, mert habár nem is lett igazolva az, hogy a másodrendű lel peres az építkezésbe agy mint az elsőrendű felperes kifejezetten beleegyezett volna, másrészt az sem tekinthető bebizonyitottnak, hogy ugyan ő a kérdéses telekrésznek az alperes által való beépítése ellen határozottan és kifejezetten tiltakozott volna s igy figyelemmel arra, miszerint a közte és az építkezésbe kifejezetten bele-