Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

186 KÖTELMI JOG Kártérítés. h0oy az 1884 : XVII. t.-cz. 114. §-a minden gyáros kötelesül munkaadó ségévé tette gyárában saját költségén mindazt létesíteni, a felelőssége "zm{ tekintettel az iparüzlet és telep minőségére, a munkások alkalmazón- életének és egészségének lehető biztosítására szolgál, de a ját ért bal- fenforgó esetben az alperes nem tehető felelőssé a ayárában felesetért, perest ért baleset következményeiért, mert a felebbezési bíróság meg nem állapított oly tényeket, melyek alapián alperesnek valamely mulasztása kimondható volna, ellenben oly tények állapíttattak meg, a melyekből a felperes vigyázatlanságára lehet következtetni. Ugyanis a felebbezési bíróság magáévá tevén az elsőbiróság ítéletének tényállását, ezzel tényként megállapítottnak azt fogadta el, hogy a felperes által végzett munka a közönséges munkásétól eltérő semmiféle különös szakbeli ügyességet nem igényelt és a betanítás idejét a kihallgatott szakértő véleménye alapján legfeljebb egy napban állapította meg, továbbá, hogy a felperest ért baleset a munkába állás 9-ik napján történt. E tényállás mellett tehát nem alkalmazta a felebbezési bíróság helytelenül az anyagi jogszabályt, a mikor alperes kártérítési kötelezettségét az 1884 : XVII. t.-cz. 114. §-a alapján és továbbá a C) alatti gyári rendszabály 14. §-ának ama rendelkezése alapján, a mely szerint alperes gyárában minden munkás az ott emiitett figyelmeztetésben és kitanitásban részesítendő, ki nem mondotta, mert oly tények meg nem állapíttattak, a melyekből alperesre nézve az 1884: XVII. t.-cz. 114. §-a által rá rótt kötelesség megszegése vagy a C) alatti gyári rendszabály 14. §-ában foglaltak elmulasztása jogilag következtethető volna. Ha pedig ;i Felebbezési bíróság Z. Antal és P. Irma tanuknak a baleset okára vonatkozó abbeli véleményét nem vette tekintetbe, a mely véleményük szerint a baleset okául felperesnek gyakorlatlan és nem kellőleg kiképezett voltát emiitették, ezzel jogszabályt nem mellőzött, mert a felebbezési bíróság abban a tekintetben, hogy mily előképzettség és gyakorlat szükségés anyirógéphek helyes és veszély nélküli kezeléséhez és ez a gyakorlat mennyi idő alatt sajátítható el, meggyőződésél az e részben kihallgatott egyéb tanuk vallomása és a meghallgatott szakértő véleménye alapján megállapíthatta és ebbeli indokolási kötelességének is eleget tett. A mi végül a joggyakorlatot illeti: helytelen felperesnek az az állítása, hogy a joggyakorlat feltétlenül meg állapította volna a gyári üzemben testi épségükben megsérült munkásoknak a munkaadó részéről való kártalanítását, mert ehhez egyrészről a munkaadónak hibája vagy mulasztása, másrészről az szükséges, hogv a munkást gondatlanság ne terhelje. (902. máj. 13. I. G. 696/901.) Kamat hal- 19713. Curia: Felperesnek a kártérítéshez való igénye esetért való a Italeset bekövetkeztével megnyílván, felperes ettől az időtől kártérítés ese- a fizetésben késedelmes, miért is a kamatok a baleset napjátében. túl vagyis 1895. évi szeptember 27-től voltak az esedékesség szerint megítélendők. (901. márcz. 21. 200.)