Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. 187 XVII. A vasutak kártérítési kötelessége. 19714. Cnria: Ebben a perben első sorban csak az A baleset je> képezte kérdés tárgyát, hogy alperes vasúti vállalat részéről teg> hozattak-e fel, és a" felebbezési bíróság részéről megállapít tattak-e oly tények, a melyekből jogilag az a következtetés vonható le, hogy a felperes testi sérülését felperes hibája okozta. E részben a felebbezési bíróság tényként megállapította azt, hogy félperes a vasúti kocsiból kiszállás alkalmával a nagyobb mérvben elköltött szeszes italtól mámoros volt, és hogy a vasúti vonatnak a kiszucza újhelyi vasúti állomásra érkeztekor s megállásakor az állomás neve hangosan jeleztetett, továbbá, hogy ezt a jelzést a kalauz kiáltása és útitársának P. J.-nak figyelmeztetése következtében felperes is hallotta ; hogy végül a kiszállással késedelmeskedő felperes a vasúti kocsi lépcsőjére már akkor lépett, a mikor a vonat megindult, és pedig a vasúti kocsinak az állomással ellenkező oUbdán, ugy, hogy a kalauz a kocsik kiszállási oldalán kiszállani akaró utast nem látva, az indulásra jelt adott: felperes pedig a már megindult vonatról koczkáztatott leszállásnál bukott le a földre, és lábai a sínpár egyik huzalára kerülve, a kocsik kerekei által összemorzsoltattak. E tényállás mellett, a melyet felperes a sommás eljárási törvény 197. §-ában előirt módon meg nem támadott, s melyet a vele ellentótben álló puszta állitások meg nem dönthetnek, tekintve, hogy a mozgásban levő vasutvonatról leszállás vagy arra felszállás veszélyességéről minden ép érzékű embernek tudomással kell birnia, és ez a cselekmény a vasúti forgalmi rendszabályokban tiltva is van, a felebbezési biróság nem sértett jogszabályt, a mikor a megállapított tényekből jogilag azt következtette, hogy felperes testi sérülését saját hibája okozta,, és a mikor ezen alapon felperest kártérítési keresetével elutasította. (902. jan. 16. 1. G. 521/901.) 19715. Curia: A vaspályavállalatok szigorúan kötelesek betartani mindazokat az intézkedéseket, melyek az utasok élet- és vagyonbiztonságának megóvása czéljából a szabályzatban előírva vannak s még ha mindazokat teljesitette ís, az esetleges balesetből származó kártérítési kötelezettség alól csak akkor menekül, ha az 1874: XVIII. t.-cz. 1. §-ában felsorolt mentesítő okok valamelyikének fenforgását bizonyítja, a jelen esetben tehát azt, hogy a halált az elhaltnak sajái hibája okozta. Erre azonban Sk. A. málházó és M. J. rendőr vallomásával perrendszerü bizonyítékot nem szolgáltatott, sőt a tanuk vallomásából, valamint a perbe-n tett védelemből az állapitható meg, hogy az alperes hivatalos közegei követték el a szabályzatba ütköző többrendbeli mulasztást, nevezetesen: -4 kijáró és pályaudvarra szolgáló korlátajtó felügyeletével egy málházó volt megbízva, ez teljesitette a kapus teendőit, s ezenkivül több más teendőkkel is meg volt bizva, ugy hogy a vonatok