Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

182 KÖTELMI JOG. Kártérítés, tendő s ily mérvű életjáradék alperes ellenében megítélendő A munkaadó (901. decz. 11. 610.). — Curia : Az alperes kártérítési kötefelelössé/jc telezettségét és a perköltséget illetően a másodbiróság Ítélete alkalmazott- helybenhagyatik, ellenben a kártérítés módját és összegét ját ért bal- illetően mindkét alsóbirósági ítélet megváltoztatásával alperes esetért. arra köteleztetik, hogy felperesnek az elsőbiróság Ítéletében meghatározott időben és következményekkel 3600 koronát megfizessen. Indokok: Minthogy férjének elhalálozása folytán felperes a férjétől járó tartástól elesett s minthogy másfelől a munkaadó, illetve a gazda felelős azért a kárért, a melyet alkalmazottjai a rájuk bizott teendők teljesítésében harmadik személynek jogellenes cselekményük vagy mulasztásuk által vétkesen okoznak : felperes jogosan követelheti az alperestől, hogy ez a felperesnek férje elvesztéséből felmerült kárát megtérítse, miért is e részben a másodbiróság ítélete ezekből az indokokból helybenhagyandó volt. A kártérítés módját és összegét illetően azonban mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatni és a kártérítést az alperes által egyszer és mindenkorra fizetendő összegben megállapítani kellett, mert annak az időnek a tartama, a melyben B. 1. az elgázolás elmaradása esetén még élt és keresetképes lett volna, határozottsággal meg nem állapitható, ily körülmények közt pedig az életjáradék megítélésére elégséges alap nem forog s indokolt, hogy a kártérítés egyszer s mindenkorra fizetendő összegben megállapittassék és mert a felperes férjének korára, keresetére és a felperes társadalmi állására tekintettel a megítélt összeg találtatott megfelelőnek (902. szept. 11.2001.). 19710. Debreczeni törvényszék: A peres felek előadása, valamint az eskü alatt kihallgatott tannk vallomása alapján a törvényszék azt a tényállást állapítja meg, hogy az 1896. október 4-ik napján Debreezenben tartott országos vásár alkalmából az alperes tulajdonát képező s Sz. M. kocsis felügyeletére bizott kettős fogat a lóvásártéren megbokrosodott, elragadt s a midőn már a nevezett kocsis a kocsiról leesett, az alperes lovai a felperesek négyes fogatának szaladtak s az eltört kocsi rudjával a három és négy év között levő gyeplős pej kanczacsikót felhasították. A csatolt bonczvizsgálati jegyzőkönyv alapján megállapítja továbbá a törvényszék azt is, hogy az emiitett ló a sérülés következtében hullott el s ekként a felmerült kárt az alperes elragadt lovai okozták. Igaz ugyan, hogy eskü alatt kihallgatott tanuk közül többen nem tudták igazolni azt a körülményt, hogy az alperes lovainak megbokrosodását ós elragadását mi idézte elő, tekintettel azonban arra, hogy köztudomás szerint is az eladásra szánt s kocsiba fogott lovakat a vásártéren hajtani és forgatni szokták, tekintve továbbá, hogy az eskü alatt kihallgatott L. Gy., K. L., L. E. ós Sz. M. tanuk vallomásából kétségtelenül az állapitható meg, hogy az alperes lovai akkor bokrosodtak meg, a midőn a peres felek kocsijai egymás mellett elhajtattak, azt azonban, hogy az összeütközés kinek a vigyázat-