Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG 181 és leánya is ültek, a Nagymező- és O-utezák keresztezésénél Kartentea. elgázolta s ez a szenvedett sérülések következtében meghalt. A munkám Ilyen tényállás alapján meg kellett állapítani alperes felelős- felelősege a* ségét a néh. B. Ignácz elhalálozása folytán nejére, a fel- alkalmazottderesre háramlott károsodás tekintetében, mert jogszabály, ./"'' ért bak hogy a gazda cselédjének az uióhbinak szolgálata közben elköve- esetért, tett cselekedeteiből vagy mulasztásaiból származó kárért felelő-, ha a köteles felügyeletet elmulasztotta. Már pedig alperes nem is áhította, hogy a bűnvádi eljárás során kihallgatott P. D. és B. S. tanuk vallomásai szerint az utczakeresztezésnél is túlságos sebességgel hajtó kocsisát, bár az ebből különösen ily nagy forgalmú helyen keletkezhető veszélyt előre láthatta, lassubl> hajtásra utasította volna A kárösszeg megállapításánál figyelembe vette a törvényszék a kihallgatott orvosszakértő véleményét, a mely szerint néh. B. Ignácz még 3—6 évet élhetett volna s tekintettel a nevezett könnyű, mi megerőltetéssel sem járó foglalkozására, arra, hogy a per adatai szerint módjában volt magát jól élelmezni, s hogy a bűnügyi iratok mellett fekvő bonczolási jegyzőkönyvek szerint belső szervei meglehetősen épek voltak, hat évben állapította meu azt az időt, a meddig néh. B. Ignácz a baleset közbejötte nélkül valószínüleg még élt volna. Figyelembe vette továbbá a törvényszék a felperes társadalmi állását, elhalt férje kereseti viszonyait s azt, hogy kiskorú gyermekei apjuk elhalálozásakor már oly korban voltak, a melyben az önfentartásra rendes körülmények között már képesek, a minek ellenkezőjét felperes alperes tagadásával szemben meg sem kísérelte bizonyítani ('.100. decz. 13. 38,602.). — Budapesti tábla: Az elsőbiróság ítéletét alperes kártérítési kötelezettségének megállapítására helybenhagyja, ellenben a kárösszeg tekintetében olykép változtatja meg, hogy alperest felpercjavára 1892. május 2-tól felperes élte fogytáig illetve ha újból férjhez menne ezen időpontig havi előleges 50 koronás részletekben fizetendő évi 600 korona életjáradék fizetésére kötelezi, olykép, hogy a mai napig lejárt részleteket köteles egy összegben 15 nap alatt végrehajtás terhével, az ezentúl lejárandókat pedig minden hó 2-árí előlegesen végrehajtás terhe alatt megfizetni, ellenben felperest keresete ezen felüli részével elutasítja. Indokok: ... A keresetben felperes vagylagosan életjáradék megítélését kérte. A felperestől a férje általi eltartás vonatván el, az életjáradék fizetése felel meg az alperesre hárult kártérítési kötelezettségnek, mert továbbá a járadék a felperest jogosan életfogytig megilleti és nem korlátozható azon feltevés által, hogy'felperes férje korábban halt volna el, mint felperes ós mert végre felperes maga is havi 100 koronára tette keresetében a férje jövedelmét, ennél nagyobb összeg, bár a tanuk által igazoltatott, tehát számításba nem vehető s ez alapon a jelzett összeg fele, vagyis havi 50 korona volt a felperes eltartására fordítottnak tekin-