Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)
Szolgalati jogszerűen nem sújtható azzal, hogy alperessel szemben szerződés, összes magánjogi igényét és igy nyugdíjigényét is elveszítse. Magánválla- Ezeknél fogva a felebbezési biróság anyagi jogszabályt sérlai fegyelmi tett meg azzal, hogy felperest alperessel szemben az elbocsájogköre és tását követő kilencz hóra támasztott igényével egészen elnyugdijinté- utasította; épen azért tekintettel arra, hogy a nyugdíj rendzetének perel- szerint a szolgálati illetmény tényleges kiszolgáltatásának hetősége. megszűntétől jár és hogy a felebbezési biróság Ítéletében foglalt és e részben panaszszal meg sem támadott tényállás szerint a felek között nem vitás az, hogy összegileg felperest alperestől a szerződés határozmányaihoz képest negyedévenként különben 433 frt 75 kr. nyugdíj illetné meg és hogy az 1896. június 1-ső napjától kezdőleg alperes felperes szolgálati illetményének tényleges kiszolgáltatását beszüntette, alperest az ezt követő és felperesileg per tárgyává tett kilencz hónapra esedékes nyugdíj illetmény czimén felperes javára 1301 frt 25 krban el kellett marasztalni, azonban a késedelmi kamatot csak a kereset megindításától kezdve lehetett megítélni; mert figyelemmel -a fegyelmi határozatra és a VI. alatti nyugdíj szabályzat 12. ezikkének fenn már idézett rendelkezésére, alperes jóhiszeműen vélelmezhette azt, hogy felperest a nyugdíj meg nem illeti; a kereset megindítása előtt tehát alperes e nyugdíj kiszolgáltatása iránt jogi beszámítás alá eső késedelemben levőnek nem tekinthető (99. nov. 11. I. G. 381.). Nyugdtjköve- 19087. Curia mint felülvizsgálati biróság: Alperes felül telés. ítélt do- vizsgálati kérelmével elutasittatik. Ind.: Alaptalan alperesnek log hatálya az a panasza, hogy a felebbezési biróság anyagi eljárási jogszolgálati vi- szabályt sértett, a mikor a Curiának 1899. évi 1. G. 381. szám szonybói ke- alatt és 1901. I. G. 261. szám alatt hozott Ítéletével a peres letkezett per- felek közt fenforgó jogviszonyt véglegesen szabályozottnak, ben. azoknak az Ítéleteknek a jogviszonyra vonatkozó megállapításait ezeknek, az ítéleteknek törvényes perorvoslattal hatályon kivül helyezéséig praejudiciumot képezőknek, és azt a döntést, a mely szerint felperesnek nyugdijt ítélt meg, itélt dolognak minősítvén, alperesnek az elbocsátás okaiban rejlő kifogását a későbbi perekben nem érvényesithetőknek mondotta ki, ennek következményeképpen pedig az alperes részéről felajánlott tanubizonyitást mellőzte. Felperes a Curiának 1. G. 381/1899. számú Ítéletével eldöntött perben részint a, szerződésben kikötött hat havi felmondási időre eső fizetését és lakbérét, részint pedig nyugdijának megfizetését követelte, alperes pedig ezekkel szemben már abban a perben is azzal védekezett, hogy felperes szolgálatából büntetésképpen fegyelmi uton azért bocsáttatott el, mert az 1895. évi július havi pénztárkivonatba 1315 K 27 fi 11. olyan kiadást vett fel, a mely az előbbi időről szóló pénztárkivonatokban már kiadásként elszámolva volt, ós pedig annak ellenére, hogy a másodszor történt felszámításra alkalmazottjai részéről figyelmez-