Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG 127 áliapodást azonban a haszonbéri szerződés 16. pontjának Haszonbérlet, rendelkezéséből kimagyarázni nem lehet, mely azt tártai- A bérfizetés mázza, hogy ha haszonbérlő pontosan nem fizeti a haszonbért, elmulasztana vagt/ona zár alá vételét megengedi, a mihez a haszonbérbe- ok a adónak a törvéngnél fogva ily kikötés nélkül is- joga van. A^er2Ő(léfl febfelebbezési bíróság az elől emiitett jogszabályra ugyan bontásira. helyesen hivatkozott, azonban jelen esetben Ítélete szerint a haszonbérfizetés körüli mulasztást a haszonbéri szerződés felbontására okul azért nem fogadta el, hogy a megállapított tényállás szerint alperes a haszonbéri összegeket éveken át legnagyobb részt egy összegben utólag fizette, a nélkül, hogy a haszonbérbeadó a fizetésnek a kikötött időben való elmulasztása miatt a haszonbéri szerződésnek megszüntetését kérte volna, a mi által a felebbezési biróság szerint mintegy hallgatólagos megállapodás jött létre a szerződésben meg állapított feltételektől eltérő fizetési módozatra nézve. A felebbezési biróság ebbeli jogi következtetése azonban téves, mert azért, hogy felperes a korábbi fizetési mulasztásokat elnézte, azok miatt a szerződés megszüntetését nem. kérte, nem vesztette el azt a jogot, hogg a haszonbéri összeg fizetésénél felmerült ujabbi mulasztás okából a haszonbéri szerződés megszüntetését kérhesse; s felperes korábbi engedékenységéből nem lehet jogi következtetést vonni arra, hogy a haszonbér fizetésére nézve a szerződésben meghatározott időpontoktól eltérő megállapodás jött volna létre. A felebbezési biróság Ítéletében meg van állapítva, hogy alperes a jelen kereset tárgyát képező 2000 korona haszonbéri összeget, mely a tartalmilag valónak elfogadott haszonbéri szerződés szerint egy évi haszonbéri összeget tesz, nem a haszonbéri szerződés 3. pontja értelmében fizette ki, hanem a fizetési időket elmulasztotta s felperesek a keresetnek egyik tárgyát képező hátralékos haszonbéri összeg kifizetése után is a keresetet a haszonbérlet megszüntetése iránt fentartották, mihez képest az anyagi jogszabály helyes alkalmazása mellett a haszonbérletet és pedig, a mennyiben felperesek felülvizsgálati kérelmükben a megszüntetést a folyó gazdasági év végével (1902. október 31-én) kérték kimondani, a felülvizsgálati kérelem keretében a szerződóst erre az időpontra megszűntnek kellett kimondani. Nem helyes a felebbezési biróság ítéleti álláspontja a tekintetben sem, hogy felperesek megszüntető okul a felebbezési biróság előtt a szalmának a szerződés 6. pontja ellenére való elvitelét fel nem hozhatták volna, mivel ez a felebbezési biróság szerint a kereseti jogalap változtatását képezné és ebből az okból a tényállásnak ez irányban való megállapításába nem is bocsátkozott. Nem helyes pedig azért, meri a S. E. 152. §-a értelmében felpereseknek ezt a támadási okol is joguk volt felhozni, mivel az a S. E. 148. §. korlátain kivül nem esik. Az ügynek a fentebbi értelemben történt