Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. Haszonbérlet. az a körülmény, hagy alperesek a kereset indítása óta lejárt A bérfizetés h ér részletek fizetéseinél is késedelmesek voltak, mely ténykörülelmulasztásn, mény különben a felebbezési bíróság megtámadott ítéletében mint ok a megállapítást sem nyert, minthogy felperes keresetét azokra szerződés fel.- Q perben ki nem terjesztette, a keresettel érvényesített jog megbontására, állapítására alapul nem szolgálhat. E szerint a peressé tett vitás kérdés eldöntésénél vizsgálat tárgyát egyedül csak az képezheti, hogy alpereseket terheli-e az 1897. évi bérfizetéseknél oly számbavehető késedelem, a mi a szerződés megszüntetését vonhatná maga után. Ily késedelem azonban alperesek részéről fenn nem forog. A felebbezési bíróság tényállása ugyanis azt tartalmazza, hogy alperesek az 1897. évi április hó 24-ik napján esedékessé vált haszonbéri összegből a fizetésre történt felhívás vétele után 30 nap alatt csak 5 forint haszonbéri részletet és a lejárati idő után fizetett 210 forint haszonbéri részösszegnek szerződésileg megállapított 8%-os késedelmi kamatait nem fizették ki, ez a kellő időben le nem fizetett összeg azonban az évi haszonbérrel szemben oly elenyésző csekély, hogy azzal sem annak a czélnak az elérése, mely miatt a mulasztás következményei szerződésileg megállapittattak, sem pedig felperes jogos érdeke veszélyeztetve nincs, minélfogva a mulasztás sem bir oly jelentőséggel, mely az azzal arányban nem álló terhes következményeket maga után vonhatná. Az 1897. évi szeptember hó 1-én lejárt bérösszeg tekintetében pedig a felebbezési bíróság azt a tényt állapította meg, hogy az alperesek kellő időben ugyan, de csak levonással fizették le, a levonásba hozott összeg pedig megfelel a haszonbér amaz aránylagos részének, melynek levonására alperesek magukat azért tartották jogosítva, mert a haszonbérlemény tárgyának térmértéke a szerződésben feltüntetettnél kevesebb volt, mely vitás kérdés eldöntése végett a peres felek között külön per volt folyamatban. Azonban a haszonbéri részletből történt ez a levonás sem képez a fizetés teljesítésében tanúsított olyan mulasztást, a mi a szerződés felbontására jogos alapul szolgálhatna, mert alpereseknek a haszonbérből való levonása a szerződésnek nem teljesen szabatos tartalma szolgáltatott okot, minélfogva a haszonbér mennyiségének kérdése birói eldöntéstől faggvén, egymagából abból a körülményből, hogy alperesek a szerződésben feltüntetett tórmennyisey és a tényleg birtokukba vett terület közötti különbözetre eső aránylagos haszonbért részletet a haszonbér összegének birói uton való megállapítása iránt folyamaiba tett per jogérvényes eldöntéséig vissza tartották, nem követtek el oly mulasztást, a mi a szerződés felbontására jogos indokul szolgálhatna (900. okt. 2. I. G. 316.) 1Í)GG6. Curia: Általános jogszabály, hogy a haszonbér fizetésének elmulasztása a haszonbérleti szerződés megszüntetésére jogalapul szolgál abban az esetben is, ha az a szerződésben megszüntető feltétel gyanánt kikötve nincs is, kivévén, ha a szerződésben ezzel ellenkező megállapodás foglaltatik. Ellenkező meg-