Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI J< >0 162 koronát, és a törvényszék Ítéletében L—4. alatt felsorolt Haszonbérlet, követelések megállapított összege 56 koronát tesz ki, a tör- Haszonbért vényszék ítéletének az alperest kártérítésre kötelező részéttzerzőM* a marasztalás összegére nézve ennek 218 koronára való nmsege és az leszállításával megváltoztatni kellett. Az alperes kártérítési ebbSl eredő kötelezettségét az ítélőtábla is megállapítván, az alperes kárkfoeUlé* lényegileg pervesztesnek tekintendő és a perköltség kölcsönös megszüntetését indokolttá tevő körülmények annál kevésbé forognak fenn, mert az alperes a felpereseket egyáltalán nem volt hajlandó- kártalanítani. Ezért az alperes a perköltségben e helyütt is elmarasztalandónak találtatott. — Ouria : Helybenhagyja. (902. nov. 12. 2893.) lí)G('>2. Curia: Felperes a felebbezési bíróság ítéletét Haszonbérleti anyagi jogszabály helytelen alkalmazása, illetve mellőzése;'"/; árverésen miatt a S. E. 185. §. alapján, s egyúttal a S. E 197. %-ta.eladott ingati való hivatkozással, eljárási szabály megsértése miatt támadta Ionon. meg. Az eljárási szabály megsértése miatt emelt panasz azonban alaptalan, mert ámbár a felebbezési bíróság a telekkönyvi adatok beszerzése nélkül állapította meg, hogy a felebbezési eljárás folyama alatt alperes még nem volt a kereseti ingatlanoknak telekkönyvileg kitüntetett tulajdonosa ; ámde ez a körülmény nem bír jelentőséggel egyrészről azért, mert az alperes, mint árverési vevő, az árverés jogerőre emelkedése után, erre való tekintet nélkül is kötelezhető az átadás teljesítésére; másrészről pedig azért, mert felperes felülvizsgálati kérelmében maga is azt állítja, hogy az alperes tulajdonjoga, csak a felebbezési bíróság Ítéletének kelte napján hozott, a felülvizsgálati kérelemhez A) alatt esatoll légzés alapján kebleztetett be a kereseti ingatlanokra; e szerint a felebbezési bíróságnál megtartott tárgyalás alkalmával, alperes csakugyan nem volt a kereseti ingatlanok tulajdonosaként telekkönyvileg kitüntetve; és mert felperes keresetében kifejezetten a kereseti ingatlanoknak szerződésszerüleg leendő átadásul kérelmezte. Alapos azonban felperesnek az anyagi jogszabály megsértésére alapított az a panasza, hogy a felebbezési bíróság helytelenül mondta ki azt, hogy felperes az alperessel szerződéses viszonyban nem állván, alperes ellen minden jogalap nélkül fordult a szerződés teljesítésére irányuló keresetével. A felebbezési bíróságnak ez a kijelentése nem nyugszik megáll ható jogalapon, — mert nem vitás a felek közt, hogy a kereseti ingatlanokat alperes bírói árverésen, a felperes néhai férje H. Mayer javára bekebelezett haszonbéri jog épségben tartásával vette meg az árverési föltételek szerint, és hogy a haszonbéri jog néhai H. Mayer halála után ennek nejére, jelen ben i felperesre áthárult; jogszabály pedig, hogy az' árverési föltételek az árverési vevőre kötelezők, — miből következik, hogy a bekebelezett haszonbéri joy fentartása mellett menüett kereseti ingatlanokat, alperes mint árverési vevő köteles a mén hátralévő hoszonbéri időre a felperesnek mint haszonbérlőnek