Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI .IO( kibérelt szállásnak azt a behomokositását, melynek 1Ü3_! Bérlet korona költségét a jelen perben alperestől szintén követeli. Sertíta^áKA és ez a behomokoltatás azért vált szükségessé, mert hatósági kibérlése intézkedéssel sertésvész miatt olyan terjedelmű fertőztelenités foganatosittatott, hogy e miatt a rendesnél nagyobb mérvű homokoltatás nélkül az illető szállás maga az eredeti czéljaira használható sem volt; már pedig a Curia idézett 1897. G. 285. számú Ítéletében kifejtettek szerint az ilyen hatósági intézkedés következményeit alperes az ^4) alatti okirattal magára nem vállalta; nevezetesen az A) alatti okirat nem tartalmazza azt, hogy alperes épen a bekövetkezhető sertésvész miatt felmerülhető hátrányok iránt valamely kötelezettséget magára vállalt, és igy az A) alatti okirat ama kitétele, hogy „a szállás tisztántartása s a rendszeres fertőztelenitesi kötelezettség is a bérlőt illeti" csak azzal az értelemmel bir, hogy a szállás tisztántartását és a rendszeres fertőztelenitési kötelezettséget alperes magára vállalta, tehát nem terjeszthető ki arra a terhesebb kötelezettségre, hogy alperes a rendkivüli fertőztelenités terhét szintén magára vállalta volna. A sertésbeviteli tilalom a szállásoknak vasúti vágánynyal ellátására való kötelezettség és ezeknek terjedelme, úgyszintén hatálya iránt a felebbezési biróság az alkalmazott bizonyitást méltatta és minthogy azok iránt ténybeli meggyőződését különösen magának az illetékes miniszternek közleményei alapján és ezek tartalmának megfelelően már megalkotta, a további bizony itást jogszabály megsértése nélkül mellőzhette, különösen pedig mellőzhette a tekintetben, hogy a legfőbb közigazgatási hatóság egyenes rendelkezése ellenére egyes eltérő esetek előfordultak; mert ilyeneknek, mint nyilván visszaéléseknek jogalkotó hatályt tulajdonitani ugy sem lehetett volna. Hasonlóan jogszabály megsértése nélkül mellőzhette a felebbezési biróság a bizonyítást és ténymegállapítást az iránt is, hogy felperes alperest feljogosította arra, hogy ez a vasúti vágányt csináltassa meg és ennek költségét a bérből vonja le, mert a fentiek szerint alperest a vasúti vágány elkészíttetése nem terhelvén, alperes akarata ellenere kötelezhető sem volt arra, hogy azt esetleg a felperes terhére elkészíttesse. Ezeknél fogva és tekintettel árra is, hogy alperes a kibérelt szállást a felebbezési biróság Ítéletében foglalt tényállás szerint az 1896. évi január hó 1-ső napjától az 1897. évi április hó 19-ik napjáig terjedő időben tényleg nem is használta, helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi döntése, ;i mely szerint alperest erre az időre bérfizetésre nem kötelezte és a behomokoltatás költségében el nem marasztalta. (901. nov. 7. G. 375.) 11)654. Curia : A felebbezési biróság ítéletében foglalt A. bérbetdé es a IS. E. 197. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is törvényes e* logjoya*) *) L. erről bővebben az lpSl • LX t.-c/.. 72. §-ti kapcsán.