Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG nevezett örökhagyó és az alperes között létrejött kölcsönszerződésnek az adóslevél kiállítása nem volt érvényességi kelléke, hanem esetleg bizonyítéka és az ajándékozás tárgya nem az adóslevél mint ilyen volt, hanem az a vagyoni érték, a mi a kölcsönszerződéssel alperesnek nyujtatott és ekként az alperes tettleges birlalásában volt, következésképen jelen esetben, a midőn a hitelező az adósának ajándékozta az ez ellen fennálló és kölcsönön alapuló tőkekövetelését, az ajándékozásnak hatálya tekintetéből külön tettleges átadás, illetve az adóslevél visszaadása szükséges nem volt és az 0. P. T. 427. §-nak rendelkezése kizárólag és kötelezőleg nem irányadó, hanem e törvénykönyv 428. §. szerint az átadás a nevezett örökhagyónak fenn ismertetett kijelentése által megtörténtnek tekintendő és ama törvénykönyv 943. §-ban foglalt eset fenn nem forog; és mert a hatályosan létre jött ajándékozási ügyletnek külön megerősítése nem szükséges és az ajándékozó a hatályosan elajándékozott dolog felett ama törvénykönyv 946. §. értelmében rendszerint nem rendelkezhetik, illetve a hatályosan létrejött ajándékozást rendszerint vissza nem vonhatja. (900. decz. 5. 1. 0. 472. ) 19639. Curia: A halálesetre szólt) ajándékozási szerződésben harmadik személyek javára tett ajándékozási igéret egyoldaluan csak az esetben vonható vissza, ha az ajándékozó a visszavonhatás jogáról le nem mondott. E jogáról lemondottnak tekintetett a fenforgó esetben az ajándékozó, mert a megajándékozottakat várományosi joguknak a telekkönyvbe feljegyeztetésőre feljogosította és ez meg is történt. Vis, vonhatja azonban az ajándékozó az ilyen szerződésben tett igéretet minden okból, a melyből az ajándékozó az élők közötti ajándékot törvényeink szerint visszavonni jogosult nevezetesen visszavonhatja azt, ha az ajándékozottak vele szemben vastag hálátlanságot követtek el. (901. okt. 30. 1490. ) 19640. Curia: Alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság az ajándékozás tényét és a hitelező kijátszására irányuló szándékot jogszabálysértéssel állapította meg, szintén alaptalan. A felebbezési biróság ugyanis másodrendü alperest kettős alapon kötelezte fizetésre. Ugymint azon az alapon, hogy az elsőrendü alperes által a másodrendü alperes részére történt átruházásban ajándékozás foglaltatik és hogy a most jelzett átruházás a hitelező kijátszása szándékából történt. Fennáll az a jogszabály, hogy ha a családtaaok között létesített jogügylet által a hitelező elöl kidégitési alap vonatik el, helye van annak a vélelemnek, hogy a szerző fél az átruházó kijátszási szándekáról tudomással birt, a mivel szemben a szerző félnek kell a most jelzett vélelem megdöntésére alkalmas tényeket felhozni és tényállás gyanánt meg állapíttatni. A felebbezési biróság elfogadván az elsőbiróság ítéleti indokait, megállapította., hogy első- és másodrendü alperesek házastársak, hogy a felperes követelése az első- és másodrendű alperes között keletkezett Ajándékozás Ajándékozás és halál esetére szóló ajándékozás közti külömbség. Halál esetére szóló ajándékozási igéret, visszavonása. Ajándékozás megtámadása a hitelezők kijátszása miatt.