Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI J< »G. 95 kötelezték magukat, hogy a kinek hibája folytán a végleges Vete szerződés a kikötött egv hónap alatt kiállítható nem lesz, Gyógy** az a másik félnek 8000" korona összeget köteles fizetni, és ^ladáí az alperes a végleges szerződés megkötését megtagadta. A felebbezési bíróság pedig a felperesnek erre a tényállásra alapítottan 8000 korona megfizetése iránt indított keresetét abból a jogi álláspontból kiindulva utasította el, hogy a peres felek között létrejött ideiglenes szerződésnek megfelelő végleges szerződés a törvény szerint meg nem valósitható s hogy ennek a szerződésnek létrejötte a törvény által ki van zárva. A felebbezési biróságnak ez a jogi álláspontja téves. Ugyanis az 1876. évi XIV. t.-cz. 132. §-nak és az 1883. évi L!:_\370. szám alatt kibocsátott belügyminiszteri szabályrendelet 13. §-ának az a rendelkezése, hogy a gyógyszerész elhaltával a személyes jogú gyógyszertárra szóló jogositvány átruházás tárgyává nem tehető és az özvegyet csak haszonélvezet illeti, ennek elhaltával, vagy újból való férjhezmenetel esetén pedig a haszonélvezet kiskorúságuk tartamára a gyermekekre száll át; nem gátolja az özvegyet abban, hogy az őt megillető haszonélvezetet, mint vagyonjog tárgyát, annak tartamáig és ha a férje után való öröklési jog is öt illeti, a gyógyszertári berendezést és árukat mint szintén vagyonjogi tárgyakat másra átruházza, illetőleg ez utóbbiakat eladja. Igaz ugyan, hogy a fennebb idézett törvényes rendelkezések következtében az özvegy magát a gyógyszerészi jogosítványt át nem ruházhatja, de viszont nincsen tiltó rendelkezés a tekintetben, hogy abban az esetben, ha az özvegy a haszonélvezeti jogot másra átruházza és ugyanannak a gyógyszertári berendezést és árukat eladja s egyúttal beleegyezik abba, hogy a gyógyszerészi jogositvány ugyanannak a különben is törvényes minősítéssel biró személynek adományoztassék: a jogositvány adományozására hivatott miniszter azt a jogosítványt, a mely a haszonélvezetre jogosított özvegynek hozzájárulása következtében ekkép adományozhatóvá lett, pályázati hirdetmény kibocsátása nélkül is annak az egyénnek adományozza, a kinek az özvegy az egyébként őt illető haszonélvezeti jogot átengedi. E mellett nem változtat az ügylet lényegén az a körülmény, hogy az ideiglenes szerződés szavai szerint az özvegy nem a haszonélvezeti jogot, hanem magát a jogosítványt ruházta át; mert az ideiglenes szerződésből kitűnik, hogy a szerződő felek tudták, hogy az alperes a jogosítványt csakis az illetékes miniszter rendelkezései 'lapján szerezheti meg, s hogy a szerződő felek szem előtl tartották azt a lehetőséget, hogy a megkívánt miniszteri •vndelkezést meg nem nyerhetik, a miért is az egész szerződós jogi hatályát ettől a rendelkézéstől, mint feltételtől tették függővé és így az alperes érdekét a szerződés meg nem valósithatásából eredő minden veszélytől megóvták arra az esetre is, ha az ideiglenes szerződés rendelkezésének meg-