Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 13. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI ,( 89 zesi bíróság- a D) alatti okiratba foglalt jogügyletet helytelenül Vetél, minősítette annak tartalmától eltérŐleg tulajdonjog- fentartá- Másvétel a sával kötött adás-vételi szerződési jogügyletnek, mivel alperes tulajdonjog szerint anyagi jogszabály az, „hogy az ügylet értelmezése fetOartásáwü csak a felek ált'af expressis verbis megnevezett s meghatá- (Pactum rerozott ügylel tartalmának közelebbi kifejtésére szoritkozhatik, servati dode nem lehet az értelmezés körét az ügylet oly módozataira mintí.) kiterjeszteni, illetve olyan módozatokat a szerződésbe bele magyarázni, a melyek a fennálló jogszabály szerint csak akkor tekintetnek létezőknek, ha ez1 az ügyleti felek világosan megállapították". Ez a panasz is alaptalan. A fenforgó esetben nem a D) alatti okirat, értelmezésre nem is szoruló tartalmának az értelmezéséről, hanem arról mn szó. hogy a szerződő feleknek a D) alatti okiratban kifejezett nyilatkozatai által létrejött megállapodás a fennálló jogszabályokra vem tekintettel jogilag a szerződések melyik neméhez tartozik, erre a jogi minősítésre pedig a biróság hivatva van. Habár a szerződő lelek a D) alatti okiratba foglall jogügyletet haszonkölcsönzési szerződésnek nevezték is. és akként nyilatkoztak, hogy a felperes a cséplő szekrényt és lokomobül a végrehajtást szenvedőnek haszonkölcsönbe adja, ez pedig azokat az ingókat haszonkölcsönbe veszi, a felebbezési biróság helyesen minősítette jogikig ez1 az ügyletei a tulajdonjog fentartásával kötött adás-vételi szerződésnek. Ugyanis a haszonkölcsön szerződés lényege az. hogy az elhasznáJhatlan dolog, visszteher nélküli használatra és bizonyos időre visszaadási kötelezettséggel adassék, mig a D) alatti okiratban a használat ellenértékének megfizetése köteleztetett, és a visszaadás kötelezettsége el nem vállaltatott és így a I)) alatti okiratba foglalt jogügylel a haszonkölcsön szerződés lényeges kellékeit nem foglalja magában. Ellenben a szerződő feleknek az a nyilatkozata, hogy a haszonvételi dijnak nevezett, de mar mérvénél fogva is ilyennek nem tekinthető ellenérték lefizetése után az átadotl gépek a végrehajtási szenvedő tulajdonába mennek át, jogilag nyilván oly jogügyletet létesített a szerződő telek közt, mely a tulajdonjog fentartá sával kötött adás-vételi szerződésnek megfelel, <;s a melynek lényege az. hogy a gépek tulajdonjoga a végrehajtást szenvedőre ahhoz a feltételhez kötötten ruháztatott át, hogy a tulajdonjog ez utóbbira csak a haszonvételi dijnak nevezett vételár teljes kifizetése után megy át. A tulajdonjog fen tartásával kötött adás-vételi szerződést ebbeli jogi minőségéből ki nem vetkőzteti az, hogy felperes mint eladó a haszonvételi dijnak nevezett vételárrészletekről biztositékul váltókat kapott, hogy eme követelésének biztosítására 1000 furint erejéig a zálogjogot a végrehajtást szenvedő ingatlanára jelzálogilag bekebeleztette, továbbá, hogy valamely vételár részlet meg nem fizetése esetében az eladott ingókhói való kielégithetési jogot maga részére kikötötte, és