Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG 21 után készült A—D) alatti jegyzeteket kőny omás és irógép segé- Szerzői jog. lyével többszörözte, közzétette s forgalomba helyezte, a felp. Egyetemi taszerzői joga bitorlásának minősíteni s ez alapon felp. kártérítési nár előadás a meglevő példányok elkoboztatásához való jogát megállapi- sainak hözzétani nem lehet. A per adatai ugyanis, nevezetesen a felp. beis- tétele. mérése, különösen pedig dr. Ny. I. és dr. M. J. tanú vallomásai minden kétségen felül helyezik, h. 1890—1892. évben felp. a most nevezett két tanúnak, akkoron tanítványainak, kifejezetten megengedte, h a szóban forgó jegyzeteket az ő előadásai után elkészítvén, többszörösithessék, közzétehessék és forgalomba hozhassák ; s megengedte ezt abból a kettős czélból, h. egyrészt nevezett szegény sorsú tanítványainak anyagi helyzetén némileg könnyítsen, másrészt pedig, h. a többi hallgatóinak is lehetővé tegye, h. szóbeli előadásait, ezek elhangzása után is e jegyzetekben mintegy maguk előtt láthassák s azokból a vizsgákra előkészülhessenek. Sőt, h. e kettős, humánus és paedagogiai czél elérését úgyszólván biztosabbá tegye, felp. nemcsak engedélyt adott e jegyzetek előkészítőjének ezek többszörözésére, hanem a jegyzet-ivek átnézése- és javítgatásával, de egyéb módon is, maga is közreműködött arra, h. a jegyzetek a netaláni hibáktól és tévedésektől menten jelenjenek meg, a mi egyszersmind azok kelendőségét is elősegítette, biztosította. De megállapítható e tanuk vallomása alapján az is, h. a mint az engedélyadásnál felp.-t semmiféle anyagi érdek nem vezette, ugy azt semminemű feltételhez vagy korlátozáshoz sem kötötte és így azzal tetszésük szerint való rendelkezési szabadságot engedett, a különben is nagy fáradsággal általuk elkészített jegyzetek fölött Ny.-nak és M.-nak, a minth. ezek és a bizonyítási eljárás folyamán kihallgatott több tanúnak a vallomásai szerint a bp. kir. tudományegyetem jogi osztályán, különösen azoknak a tanároknak az előadási nyomán készült jegyzetekre nézve, a kik, mint felp. is, önalkotta tankönyvet tanítványaik részére nem adtak ki, csakugyan az a szokás keletkezett és állott fenn, h. a mely tanítvány ily jegyzet elkészítésére vállalkozott és kiadására az illető tanártól egyszer engedélyt kapott, ennek alapján, ha csak mint V. Gy. volt egy. tanár tette, már kezdetben azt valamely mszoritásnak alá nem vetette; sem a kiadások, sem a példányok számát illetőleg ujabb tanári engedély kieszközlésére utalva nem volt, kiadhatta az elkészített jegyzetet annyiszor és annyi példányban, a hányszor és hány példányban kiadni jónak és szükségesnek találta. És végre megállapítható e tanuk vallomásai alapján az is, h. mig M. J. a D) alatti jegyzet kéziratát már ennek első kiadásakor egyszer s mindenkorra s minden jogfentartás nélkül átengedte, addig Ny. I. az A—C) alatti jegyzeteket egyenesen eladta alp.nek és mig amaz a D) alatti második kiadásánál csak a revisiót tagadta meg arra hivatkozással, h. egyetemi tanulmányait már bevégezvén, revízióra hivatottnak magát nem érzi, addig emez, vagyis Ny. az A) alatti jegyzet második kiadásánál némi jutalomért maga is közreműködött, a C) alatti második kiadást pe-