Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

20 DOLOGJOG. Szerzői jog. h. az engedély ingyen N}r. és M.-nek csakis mint hallgatóknak, Egyetemi ta- a tanár és hallgatói küzütti viszonyból kifolyólag, ezzel szoros nár előadó- kapcsolatban és ennek tartamára adatott s csak azon előadásokra sainak közzé- vonatkozólag, melyeket a nevezett hallgatók is jegyeztek. Az oktétele. tatás érdekében és czéljából pedig ezen előadások ismét csak azok részire voltak közzé tehetők, kik ezeket hallgatták, vagy a kiknek a vizsgára készülés szempontjából, ezen előadásokra lehetett szükségük. De világosan mjelöli az oktatási czél szempontjából föntebb vont korlátozást azon alp.-i, a koczkázat helyes megosztására vonatkozó üzleti expediens is, mely szerint az előadások egyszerre csak annyi példányban többszöröztetnek, a mennyinek kelendősége biztosítottnak mutatkozik. Ezen koczkázat szempontjából, az alp. által felhozott egyéb körülményeken felül, pedig kétségtelenül figyelembe jön azon eshetőség is, h. az előadások tartalmában netán beállható változások folytán, csakis a szükséghez képest „javitott és bővített" jegyzeteknek lenne kelendősége. Ezekkel mlévén adva a felp.-i engedély tartalma, átruházás quo ad jus megállapítható nem volt, mert a fentiekkel szemben alp. az egyetemen dívó, Ny., M., Sz., V. T. és F. tanuk által igazolt azon gyakorlatra, mely szerint az engedélyt nyert hallgatók annak alapján a közzétételt korlátlanul eszközölték, nem hivatkozhatik hatályosan, miután ezen gyakorlat egyszerűen az egyetemi tanárok semleges magatartásán alapult, mely különösen felp.-sel szemben a tvben megállapított jogának mszüntetésére alkalmas jogi ténynek nem tekinthető. S miután alp. azt sem igazolta, h. felp.-nek ezen gyakorlatról tudomása lett volna, felp. oly kötelezettségéről, h. ezen gyakorlattal szemben engedélyét világosan korlátozni tartozott volna, szó egyáltalában nem lehet. A fentiekben egyúttal eldöntetett az engedély terjedelme az irányban is, a mennyiben „quo ad exercitium* átruházást tartalmaz, az engedély tartalma szerint ugyanis csak az engedély adáskori időben, illetve azon tanár szükséglete arányában egyszeri közzétételre, tehát nsm ugyanazon előadásoknak későbbi folytatólagos, sem javitott és bővitett alakban újbóli közzétételére nem vonatkozik. Ezzel szemben nem bir sulylyal alp. azon érvelése sem, h. eredetileg egyszerre 2000 példányt bocsájthatott volna közre, mert eltek, attól, h. ez tényleg nem történt meg, abban saját előadása szerint épen a czél által korlátozott üzleti érdeke is akadályozta. A fenti indokok alapján nemcsak felp. kereshetőségi joga volt mindkét kifogással szemben megállapítandó, hanem érdemben az alp. által elkövetett bitorlás ténye is megállapítandó stb. — Bp. tábla: A kir. tábla az e.-biróság Ítéletét, a mennyiben a felp.-t a kereseti követelésének egy részével elutasította s a perköltségeket kölcsönösen megszüntette, hhagyja, egyéb részében pedig mváltoztatja s felp.-t keresetével egészen elutasítja. Indokok: Helyes ugyan az elsőbiróságnak az az álláspontja, h. az egyetemi tanárok előadását oly szellemi terméknek tekintette, mely az irói jogról szóló 1884 : XVI. t.-cz. oltalma alatt áll, mind e mellett alp.-nek azt a tényét, h. a felp. tanári előadásai