Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

DOLOGJOG. 19 adja vissza. Ha ezen munkájában önálló szellemi tevékenység- Szerzői jog. foglaltatik is, ez nem oly természetű, mely felp. előadásai egé- Egyetemi taszéhez, mint rendszeres egészhez való jogát csorbíthatná. De ta- nár előaddnuk vallják azt is, h. kérdéses munkálataik felp. ellenőrzése, fa-sainak közzévitgatása stb. mellett jöttek létre s a dolog természeténél fogva tétele. ők mint kezdő joghallgatók kötelességüknek is tartották az egyes iveket felp. felülvizsgálata alá bocsájtani és csak jóváhagyása # után közzétenni ugy. h. alp. a jegyzeteket elleniratában maga mint a tanár ,. fáradságos gondossága1' mellett létrejöttéknek jellemzi. A nevezett hallgatók a tanárnak a szövegezésnél és irásba foglalásnál tehát mintegy eszközei szerepeltek csak. Végül az A—D) alattiak felp. neve alatt jelentek meg és „jegyzeteknek" vannak czimezve, világos jellemzéséül annak, h. felp. előadásainak csak feljegyzései, ad II. b) Alp. azzal indokolja ezen pont alatti kifogását, h. felp. Ny. és M. előadásai jegyzésére, többszörözésére és forgalomba helyezésére engedélyt adván, midőn ezt korlátozni elmulasztotta, jogát korlátlanul átruházottnak tekintendő, annál is inkább, mert az egyetemen évtizedek óta divó szokás szerint ily engedélyek mindig korlátlanul egyszer s mindenkorra adottaknak tekintettek, mely szokásra figyelemmel, felp. a korlátozást világosan kifejezni tartozott volna; de mert másrészt felp. és hallgatói közt a keresk. törv. által szabályozott tartalommal biró kiadói ügylet semmi esetre sem jővén létre, a hivatkozott törv. nem alkalmazható és ez alapon az engedély egy kiadásra adottnak nem vélelmezhető. Ezen kifogás elbirálása szempontjából előrebocsájtatik, h. nem vitás, miszerint felp. 1890. 1892. években M. és Ny. hallgatóinak engedélyt adott előadásai feljegyzésére azon czélból, h. azokat kőnyomatos többszörözés utján közzé tegyék és forgalomba helyezzék, h. ezen engedélyét kifejezetten nem korlátozta s h. azt ingyen adta. E tekintetben felp. előadása a tanuk vallomásával mindenben megegyezik, esküvel való bizonyitásuak szüksége tehát nem merült fel, mert a tanuk vallomásával szemben az eskü szövegébe felvett ;,szokott módon" kitétel, annak bizonyítására nem alkalmas, h. felp. ha ezen kifejezést használja is, ez alatt az egyszersmindenkori engedélyt állitólag megállapitó egyetemi szokásra vonatkozást értette volna. Egyéb részeiben pedig felp. beismerése tette az eskü alkalmazását tárgytalanná. Elbirálás tárgyát képezi ezek után, h. az ily alakban adott engedély magában foglal-e felp. részéről átruházást quo adjus, minden fentartás nélkül, vagy történt-e átruházás, .,quo ad exercitiiTm" és mily terjedelemben. A kir. tsz. mindkét tekintetben szem előtt tartva az engedélynek ingyenességét, czélját az engedélyt nyertekkel szemben, valamint czélját az oktatás körül, ezen két rendbeli czél korlátaiban találta fel az engedély korlátait is és ezen alapon találta az engedély tartalmát megállapitandónak. Felp. szempontjából az engedélyadásnál ugyanis csak hallgatóinak anyagi segélyezése, másrészről az oktatás érdekei lehettek döntők s mig az ingyenesség magában véve már a legszorosabb értelmezést indokolja, kétségtelen az is, 2*