Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

)ROKLESI JOG ES ELJÁRÁS. Özvegyi jog. borítva nem lett, leszármazók nincsenek, az egész hagyaték Külrinvdltan haszonélvezeti joga, törvényes özveg}ri joga alapján, kizáróélö féleség lag őt illeti meg. Elsőrendű alp. mint végrendeleti örökös ez'zel özvegyi joga szemben azzal védekezett, h. felp.-nőnek özveg3ri joga mszünt. Előadása szerint ugyanis felp.-nő férjét 10 havi együttélés után 1878. szept. 10 én hűtlenül elhagyta, eme idő óta többé vele nem törődött, sőt engesztelhetetlen gyűlölség czimén 1882. nov. 6-án 6378. sz. alatt a zombori törvényszéknél ellene válópert is tett folyamatba, mely perben a házasság felp.-nő vétkessége miatt bontatott fel ... . Igaz, h. az elsőbirói Ítélet, a volt budapesti tábla által formai okok miatt feloldatott s a további eljárás abban maradt, de eme per adatai által igazolva van, h. felp.-nő az özvegyi jog élvezetére érdemetlen. Előadása szerint továbbá felp.-nő azért sem igényelhet özvegyi jogot, mert a válóper folyamán arról le is mondott. . . . Felp. tagadta azt, h. özvegyi joga mszünt volna, mert igaz ugyan, h. ő haragban élt az urával, de jogerős felbontó Ítélet, melyben házassági kötelék az ő vétkessége miatt felbontatott volna, nem keletkezett, a nő pedig csak ebben az esetben vesztheti el özvegyi jogát, azt pedig, h. eme jogáról valaha lemondott volna, hasonlóan tagadásba vette. Az ideiglenes törvénykezési szabályok I. 16. §-ával érvényben tartott magyar törvények, jelesül H. T. I. R. 30., 67. és 98. czimei és a törvényes gyakorlat szerint a nő jogát csak akkor veszti el, ha férjétől törvényesen elválasztatik és az elválás a nőnek hibája miatt történt, de a férjnek mindig meg volt adva ama joga, h. az arra érdemtelen nejét, habár házassága bíróilag nem volt felbontva, az özvegyi jog élvezetéből mégis kitagadhatta. . . . Igaz, h. a kitagadás jogunkban (az id. törv. szab. 7. §. által feutartott H. K. I. 52. és 53. sz.) csak a szülők és gyermekek között van szabályozva, de nem szenvedhet kétséget, h. kitagadásnak a házastársak között is helye lehet és h. különösen a köteles rész g}ranánt biztositott özvegyi jogból a férj, a H. K. fentebb irt czimeiben felsoroltakkal analóg esetekben feleségét kitagadhatja. Minthogy a fentiek szerint kétségtelen, h. a férj nejét az özvegyi jog élvezetéből kizárhatja vagyis kitagadhatja és minthogy néhai D. Ferencz, az örökhagyó, végrendeletével felp -nőt özvegyi jogának a gyakorlatából nyilvánvalóan kizárta, a mennyiben általános örökössé elsőrendű alp.-t nevezte ki, másodrendű alp.-nek életjáradékot rendelt stb.; világos, h. eme perben még csak az lehet vitás, vájjon volt-e az örökhagyónak arra oka és az alapon joga, h. felp.-nőt, a tőle 15 éven át tényleg külön élő nejét az »' zvegyi jog gyakorlatából kitagadhassa. Az előzetes válóper adatai, valamint az ebben a perben ismét kihallgatott . . . tanuk igazolták, h. ... (a házastársak közti viszályt felp.-nő okozta), . . . . h. felp.-nő hagyta ott az urát, és h. néhai D. Ferencz nejét otthon marasztalta, h. sőt vissza is hivta. A tsz. mindeme adatok által beigazoltnak találta, h. felp.-nő a férjével néh. D. Ferenczczel az 1877. okt. 30-tól 1878. szept. 10-ig való 10 hónapi együttélés ideje alatt olyan