Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 197 magaviseletet tanúsított, h. néhai D. Ferencznek oka volt arra Özvegyi jog. és ez alapon joga is, h. felp.-t az özvegyi jog gyakorlatából Különváltam kitagadja, miért is . . . (1898. nov. 25. 12534.) — Temes- élő feleség vári tábla : Indokok: Felp beismerte, h. volt férjét néhai D. özvegyi joga. Ferenczet már 11 havi együttélés után, még az 1878. évben elhagyta és férjével ennek az 1893. évben bekövetkezett haláláig az életközösséget vissza nem állította. A felp. és az örökhagyó közt fennállott házasság felbontása iránt folyamatba tett és jelen perhez csatolt iratokból az tűnik ki; h. felp. 1882. nov. 6-án a zombori tsz.-hez 6378. sz. a. beadott keresettel a házasságnak kölcsönös engesztelhetetlen g}^ülölet alapján való felbontását kérte és abban a perben kijelentette azt is, h. a házas feleknek vagyoni viszonyaik rendezve vannak. A zombori tsz. 1885. évi 4207. szám alatt kelt Ítéletével a házasságot a kereseti alapon fel is bontotta. Ez ellen az ítélet ellen felp. nemcsak jogorvoslattal nem élt, hanem az az ítéletet hivatalból felülvizsgálat folytán feloldó másodbirósági végzés ellen az engesztelhetetlen gyűlöletét továbbra is vitatva felebbezett azzal a kérelemmel, h. az elsőbiróságnak ítélete hagyassék helyben. Habár ez a felébb, sikerre nem vezetett és a válóper D. Ferencz közbejött halála folytán befejezhető nem volt, a válópernek iratai nem hagynak fenn kétséget az iránt, h. felp. a házasság felbontásának szorgalmazásával a házasságból kifolyóan semminemű vagyoni igényt nem kívánt férje ellen érvényesíteni és fenn nem tartott. Jelen perben kihallgatott . . . tanuk vallomásaival bebizonyíttatott az, h. felp. önként hagyta el férjét a nélkül, h. utóbbi az elhagyásra okot szolgáltatott volna és h. felp.-t az elhagyott férje visszatérésre többször fel is kérte. Beismerte felp. továbbá azt, h az 1878. évben törtónt tényleges elválás óta férjének 1893. évben beállott haláláig a házassági együttélés visszaállítása iránt semminemű lépést nem tett és ebben őt az a körülmény, h. az örökhagyó elsőrendű alp.-sel a per adatai szerint 1891. jun. 1-től közös háztartásban és életkezösségben volt, nem gátolhatta. Minthogy pedig a törvényes házassági viszonyból eredő jogok és így az özvegyi jog is a házastársak életközösségében találja alapját és a mennyiben a nő férjének hibáján kívül a házasságot nem folytatja és ekként házastársi kötelességének nem felel meg, a házassági viszonyból származó jogokra, tehát férjének elhalálozásával az özvegyi jogra sem tarthat igényt; felp.-t az özvegyi jog elismerése és jár. iránti keresetével el kellett utasítani. (899. marcz. 14. 406.) — Curia: Hhagyatik. (899. okt. 24 3202 ) 18627. Curia : Az özvegyi jog gyakorlatának módjára nézve özvegyi tarmeg volt mindkét alsóbiröság ítélete változtatandó ; mert az 1840\ tás az 1840: évi VIII. t.-cz 18. §-a feljogosítja ugyan az özvegiyet az ott kö- VIII. t.-cz. rülirt esetben, h özvegyi tartás fejében egy gyermekrészt követel- alapján, jen oly módon., h. a; tartósára külön szakasztatván, annak évenkinti jövedelmét húzhassa, de elrendeli ez a tv. azt is, h. a tőkevagyon ezen ré^ze felügyelet alatt tartassék és az egész töke az