Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti szerint B. B. K.-t, br. B. E.-t, P. F.-t, S. E.-t és emiek nejét rendelte öröklés. örököseiül s ezzel kifejezést adott abbeli akaratának is, h. hagyaNövedékjog tékának az a része törvényes örököseire ne szálljon, következően (Jus accres- nem felel meg az örökhagyó akaratának, ha a fentebb emiitett cendi). végrendeleti örökösök egyikének megürült örökrésze a törvényes örökösösöknek Ítéltetik meg. Nem változtat ezen az sem, h. az örökhagyó a hányadokat is meghatározta, a mely szerint hagyatékának fentebb érintett része végrendeleti örökösei közt felosztandó, mert a végrendelet idézett XV. p.-jából határozottan kitűnik, h. a hagyományok és terhek kielégítése után fenmaradó egész hagyatékát kizáróan az e pontban megnevezett végrendeleti örököseinek kívánta juttatni, a felosztás arányának meghatározásával tehát nem azt akarta kifejezni, h. eme végrendeleti örökösei hagyatékának szóban forgó részéből a kifejezett hányadául nagyobb örökségben nem részesülhetnek, hanem csak a felosztás módját czélozta a kinevezett örököstársak közt szabályozni. Örökhagyónak a fentebbiek szerint meg állapitható abból az akaratából, h. hagyatékának kérdése* része emiitett örököseit kizáróan illesse, önként következik, h. a mennyiben azok közül egyiknek örökrésze megürül, az a többi régrendeleti örököstárs örökrészét növeli. Nem eshetik tehát az az örökhagyó előtt elhalt végrendeleti örökös leszármazói javára, a kik a végrendeletben sem kifejezetten utóörökösöknek ki nem neveztettek, jóllehet arra, a mint a másodbiróság Ítéletében kifejtetette, az örökhagyónak elég ideje volt, sem a végrendeletből örökhagyónak az a czélzata ki nem tűnik, h. az elhalt örökös leszármazói utóörökösöknek tekintessenek, mert még abból h. eme leszármazók részére hagyományokat rendelt, az örökhagyónak ilyen irányú czélzatára következtetést vonni annál kevésbé lehet, mivel a hol utóörököst nevezni akart, (Végrend. V. p.) ott abbeli akaratának határozott kifejezést is adott. Ezek szerint a br. B. E. elhaltával megürült örökrész az ő örököstársait illetné, minthogy azonban alp.-ek megnyugodtak a másodbiróság Ítéletének abban a rendelkezésében, melynél fogva az az örökhagyó törvényes örököseinek,'illetőleg azok jogutódainak ítéltetett meg, felp.-eket pedig a megürült örökrész nem illeti, a másodbiróság ítéletét a kereset főtárgyára nézve ebből az okból, a perköltségre nézve pedig vonatkozó felhívott indokainál fogva kellett hhagyni. (901. jun. 20. 2579.) Hitbizományi 18624. Curia: A másodbiróság Ítéletének az a része, mely helyettesítés. szerint az alp. által id. R. J. után örökölt ingatlanok felerészére alp. nőtlen állapotban történendő elhalálozása esetére az őt túlélő testvérei utóöröklési joga megállapittatott és tkkönyvileg feljegyeztetni rendeltetett, az erre vonatkozóan felhozott indokai alapján és azért hagyatott helyben; mert a hitbizományi helyettesités nemcsak a végrendelkezési tilalmat, hanem az élők közti szabad rendelkezés korlátolását is magában foglalja: mert továbbá az örökhagyó jogositva van az örökösei közül csupán egynek rendelni utóörököst és arra is jogositva van, h. az örökösei közül némelyeket a többi örökösök utóörököseiré nevezzen a nélkül, h. a