Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 193 tói való érvényességére az 1876: XVI. t.-cz. 25. §-a értelmében Végrendeleti befolyással nem bir. A peres félek előadásából megállapítható, öröklés, h. gr. H. Ürmény község-ben közkórházat állit fel és h. az erre Közjegyzőnél szükséges épület már elkészült. Igaz ugyan, h. örökhagyó vég- letett végrenrendelete 9. p.-jában vagyonának a hagyományok kifizetése után delet érvéfenmaradt részét az Ürményben végrendelkező urasága által nyessége. emelt közkórháznál ágyalapitványra kivánja fordíttatni s mint H. A-féle alapot kezeltetni s az is tény, h. ez idő szerint Ürményben közkórház még nem létezik; ez a körülmény azonban egymagában e rendelkezés érvénytelenségére alapul nem szolgálhat, mert semmivel sem igazolta felp. azt, h. az emelni czélzott közkórház létesitése s közkórházi jelleggel való felruh azasa lehetetlenné vált és mert a közkórház létesitése alp.-ek előadása szerint folyamatban lévén, az a körülmény, h. az még a per folyama alatt sem létesült, csupán az okból, mivel az alapitvány már emelt közkórház javára szól s ekként végrendelkező a czél létesítésének csakis befejezésében tévedett, az alapitvány érvényére befolyással nem bir. A perköltségre vonatkozó rendelkezés az 1868: LIV. t.-cz. 251. §-án alapul. (900. nov. 29. 2757.) 18621. Marosvásárhelyi tábla: Az elsőbiróság Ítéletét meg-Halál esetére változtatja s kimondja, h. peres felek közt Gyergyó-Szárhegyen szóló ajándé1898. márcz. 8. kötött adásvevési szerződés érvénytelen, ebből kozás. folyólag az előbbi tkvi állapot helyreállításául a szárhegyi 377. számú tkjegyzőkönyvben foglalt ingatlanokból I. r. felp. jutalékára alp.-ek javára bekebelezett tulajdonjog törlését elrendeli. Indokok: F. M. és F. I. tanuk vallomásával bizonyítva van, h. I. r. felp. akarata akkor, midőn előttük azt a kijelentést tette, h. jutalékát alp.-eknek átadja, de csak ugy, h. az esetre, ha meg találna halni, feleségének adjanak belőle részt, halálesetre szóló ajándékozásra iránytűt s nem adásvevési szerződés kötésére. Nyilvánvaló tehát, h. a vonatkozó szerződés tartalma téves, s az a valósághoz képest bírálandó el. Minthogy a halálesetre szóló ajándékozásnak, az 1876: XVI. t.-cz. 30. §-a értelmében, az 1. §-ban az írásbeli magánvégrendeletek érvényességéhéz szükségesként meghatározott alakkal kell bírnia, a peres felek közt létrejött szerződés pedig a felhívott t -cz-ben meghatározott kellékekkel nem bir; az alaki szempontból ugy 1. r., mint 2. r. felp.-sel szemben is, ki az adásvevési szerződés szerint, melyben szintén mint szerződő fél szerepel, közös végrendeletből származó jogáról lemondott, érvénytelen, a miből folyólag az alp.-ek javára bekebelezett tulajdonjog törlésére vonatkozó kereseti igény is a tkvi rendelet 148. §-a alapján kellően jogosult. (899. nov. 22. 2494/899.) — Curia: Hhagyja. (900. szept. 26. 2277.). 18622. Curia: Sem a közös végrendelkezés, sem az örökö- Közös végrensödési szerződés nem gátolja a tulajdonost abban, h. vagyonadóéi, öröklési felett élők közötti jogügylettel szabadon rendelkezzék. (900. nov. szerződés ha13. 450.) tálya. 18623. Curia: Örökhagyó a hagyományok és terhek kielégítése után fenmaradó hagyatékára végrendeletének XV. p.-ja Márkus: Felsőbíróságaink elvi határ. XII. ig