Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

183 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti szóbeli végrendelkezésnek csak akkor tekinthotő, ha a szóbeli öröklés, magáuvégrendeletek alaki kellékei mtartattak és a vég-rendelkező A végrendelet határozottan kinyilatkoztatta, miként az általa tett nyilatkozatot alaki kellékei szóbeli végrendeletnek kívánja tekinteni, ezt a kijelentést azontanuk valló- ban az örökhagyó nemcsak h. nem tette, hanem ellenkezőleg, a másával nem tanuk által bizonyitott abból a körülményből, h. a végrendelkező pótolhatók, a tollat mfogta, okszerűen az következtetendő, h. a végakaratát 1876: XVI. irásba foglaltatni kívánta, s ekképen az is kétségtelen, h. az t.-cz. 6. §. örökhagyó végakarata szóbeli végrendelkezésnek sem tekinthető, ennélfogva az elsőbiróság Ítéletének felébb, részét mváltoztatni, az örökhagyó végrendeletét érvénytelennek nyilvánítani, ennek folyományaként a törvényes örökösödési jogra alapított kereseti kérelemnek helyt adni s az elsőrendű alp. mint teljesen pervesztest az 1868 : LIV. t.-cz. 251. §-a alapján a perköltségek viselésére kötelezni kellett — Curia: Hhagyja. (901. okt. 30. 772.). A végrende- 18614 Curia: Az 1876: XVI. t.-cz. 4. §-a értelmében abban leti tanú az esefben, ha az Írásbeli magánvégrendeletet egész terjedelmében nyelvismerete. nem a végrendelke2Ö irta alá, a tanuk közül legalább kettőnek 1876: XT'i mii e-s olvasni tudni kell. A dolog terméssetéből s a törv. eme t.-cz. 4. §. rendelkezésének czéljából következik, h. ezzel a kellékkel csak az a tanú birhat, a ki a végrendelet ug elvét érti. Örökhagyómtámadott végrendelete magyar nyelven van szerkesztve, az tehát a lentebb idézett törvényszakasz értelmében ^érvényesnek csak akkor lenne tekinthető, ha az alkalmazott tanuk közül legalább kettő magyarul irni és olvasni tudna. Minthogy azonban a tanúkihallgatás során megállapittatott, h. az nlkalmazott végrendeleti tanuk közül magyarul egyedül N. Géza tud, örökhagyónak fentebb körülirt végrendeletét érvénytelennek kimondani és ennek következményekép az annak alapján B. Stana javára bekebelezett tulajdonjog kitörlését elrendelni kellett. (900. aug. 29. 4319.) Záradék 18615. Curia: . . . (Felp.) a felébb.-i bíróság Ítéletét azért hiánya nem is mtámadja, mert szerinte a felébb.-i bíróság ítélete hozatalánál ok az érvéng- jogszabályt sértett, mivel felp. keresetével annak ellenére utasittelenségre. tátott el, h. a szóban forgó végrendelet az 1876: XVI. t.-cz.-ben 1876: XVI. foglalt kellékeknek mfelel. Felp. panasza alapos. Nem szükséges, t.-cz. 5—6.§§.Ji. az 1876. évi XVI. t.-cz. 5 és 6. §§-aiban mkivánt kellékek külön záradékban legyenek a végrendeletben kitéve, hanem elegendő, ha maga a végrendelet oly szöveggel bir, h. abból a törvényes kellékek fen forgása meg állapítható. A mtámadott végrendeletben meg van jegyezve, h. a végrendelkező azt csak gyengesége miatt nem irta alá sajátkezüleg; reá nézve tehát az 1876: XVI. t.-cz. 5. §-ának rendelkezése alkalmazandó. Egyébként pedig a végrendelet román nyelven a következő kifejezéseket tartalmazza, h. a végrendelkező kifejezte, h. az, t. i. a végrendeletben foglalt intézkedés az ő végóhajtása és akarata, a melyet ezen a világon és ebben az életben élő szóval kifejezhet, a felkért tanuk jelenlétében, kik legyenek mellette ebben a pillanatban, a mit neve előtt a szent kereszt vonásával, illetve odatevésével megerősít, a miből tehát kitűnik, h. a végrendelkező a végrendelet tartalmát