Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

ÖRÖKLÉSI JüG ÉS ELJÁRÁS. Törvényes hatósági kezelésére vonatkozó iratokból az tűnik ki, h. minden öröklés gyermek 351 frtot kapott. Minthogy pedig néhai M.-né S. L Köteles rész. hagyatéki leltárának cselekvő állapotában 351 frt szintén szerepel ory összegül, melyet felp. anyja hozományképpen férjéhez hozott és a többi hagyatéki értékekkel ez az összeg is átadatott M. J.-nek a fent emiitett egyezséggel 1663 frt 23 kr. vételárban : annálfogva felp. e cziinen jogszerűen követelést nem támaszthat, ifj. S. J. hagyatékából 26 frt 23 kr. esett felp.-re s ez összeg 1872. nov. 10-én felvett egyezségi jegyzőkönyv alapján néhai M. J.-nek adatott ugyan ki, minthogy azonban e kiadás a gyámhatóság beleegyezésével az alapon történt, mert a kiskorúnak arra szüksége van, annálfogva ez az összeg sem állapitható meg felp. javára. Néhai M. J. végrendeletét és fiókvégrendeletét felp. az alapon támadta meg, h. örökhagyó azok alkotásánál nem volt már eszméletén és h. a végrendeleti tanuk nem voltak egyszerre együtt jelen a végrendelkezésnél s ez az együttes jelentés a végrendeletek záradékából sem tűnik ki. Az első kifogást a tanuk vallomása megczáíolja, az 1893. márcz. 30-án kelt végrendelet szövegéből pedig, mely szerint a végrendelkező a végrendeletet 4 felkért tanú jelenlétében erősiti meg aláírásával és a záradéknak ama szavaiból, mely szerint a záradékban igazoltak az alólirt „tanuk" jelenlétében történtek; valamint a másnap kelt pótvégrendeletnek hason szövegű záradékából kétségtelen, h. mindkét végrendelet a 4 tanú együttes jelenlétében .alkottatott azt pedig, h. ez a valóságnak meg is felel, a tanuk megerősitik. Ezek szerint felp.-nek a végrendeletek érvénytelenítésére vonatkozó kereseti kérelme nem bir törvényes alappal. A dolog ilyen állásában a felp. egyedül kötelesrészt követelhet néhai M. J. hagj^atékából. A terhek levonása utáni tiszta érték tesz 17,587 K 68 fill.-t, örökhagyó után 4 gyermek maradt, a kötelesrész tehát 2198 K 46 fill.-t tesz ki. Ennek megfizetésére kellett tehát alp.-eket feltétlenül kötelezni. A kötelesrész minden tehertől, tehát az özvegyi haszonélvezettől is mentesen adandó ki, a fenforgó esetben annál inkább, mert örökhagyó háromszor nősült és minden házasságból származtak gyermekei, I. rendű alp. özvegyet tehát özvegyi használatul a törvény szerint a hagyatéknak 1/_> része illeti meg. Alp. örökösök tehát a kötelesrész czimén megítélt összeget kötelesek megfizetni a hagyatékból, alp. özvegy pedig ezt - tűrni köteles. A kötelesrész az örökhagyó elhunytával válván esedékessé, felp. részére a kamat ettől a naptól jár. A köteles részre szorított felp. a hagyaték állagához jogot nem formálhat és kötelesrésze is az özvegyi jogtól mentesen Ítéltetett meg, felp. tehát az özvegyi jog kérdésében jogilag nem érdekelt, a csupán alp.-eket érdeklő ez a kérdés pedig éppen ez okból nem nyerhet e perben megoldást; az alsóbiróságok tehát helyesen mellőzték e kérdésben a határozathozalalt. (901. jun. 5. 6186.). 18601. Curia: Igaz ugyan, hogy a kötelesrészre jogosult örököst a kötelesrész haszna rendszerint az örökhagyó halála nap-