Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

172 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Hagyaték, hessen. Az 1881 : LX. t.-cz.-nek 15. íjában foglalt rendelkezé­si örökös fc- sek sem támogatják e részben felp. álláspontját, mivel a most lelössége az idézett szakasz oly esetre rendelkezik, midőn maga az örök­örökhagyó hagyó lett elmarasztalva E szerint a felébb, bíróság jogszabályt tartozásaiért, azzal nem sértett, h. alp.-ek marasztaltatásának feltételét a per­A hagyatéki ben kimutatandó hagyatéki vagyontól tette függővé. Ily örökségi vagyon becs- vagyont azonban felp. a felébb, bíróság Ítéletében megállapított lése vagyonon kívül ki nem mutatott, mivel az 1900. ö. 22 1 1. sz. végzés szerint az örökhagyó vagyona nem alp.-éknek, hanem az örökhagyó özvegyének adatván át, az örökösöknek oly ha­gyatéki vagyon birtokukban nincsen, melyből hitelező tőlük ki­elégítést szerezhessen. De nem képez jogszabálysértést az sem, h. a felébb, bíróság az 1900. ö. 22/11. sz. hagyatékátadó vég­zés szerint az örökhagyó özvegyének átadott vagyont, vagy pe­dig ezzel szemben az örökhagyó özvegye által kötelezett vétel­árat hagyatéki vagyonnak nem minősítette. Nem szenved ugyan kétséget, h. az örökhagyó hitelezőjének joga van kimutatni, h. az örökös tényleges birtokában nem levő vagyon is az örökhagyó hagyatékát képezi, továbbá joga van kimutatni, h. az ügylet, melylyel a hagyatéki vagyon a hagyatékból elvonatik, ha erre a törv. szerint megkivántató előfeltételek fenforognak, az örökhagyó hitelezőjével szemben hatálytalan, valamint kimutathatja azt is, h. előle a kielégitési alap koholt hagyatéki terhek színlelése által vonatott el, de a dolog természete szerint mindezek a jogkérdé­sek az érdekeltek perbe vonása nélkül; miután az Ítélet azok jo­gait is érinti, bírálat tárgyává sem tehetők; már pedig jelen esetben az örökhagyó özvegye nem a saját személyében, hanem csak mint a kiskorú örökösök képviselője állván perben, a ha­gyatéki bíróság által neki átadott vagyon jogi minősítése az átadott vagyonra vonatkozó szerződés jogi hatálya felett Ítélkezni nem lehet, és igy a felébb, bíróság nem is volt abban a hely­zetben, h. az örökhagyó tulajdonát képezett s az özvegyének átadott vagyont hagyatéki vagyonnak minősítse, vagy h. az egyességet hatálytalannak mondja ki és ennek a vagyonnak ere­jéig, illetve az abból való kielégítés megengedése mellett alp.-eket marasztalhassa. Az sem képez jogszabálysértést, h. a felébb, bí­róság alp.-eket a felp. nézete szerint az őket illető örökség fe­jében fizetendő 111,462 kor. vételár erejéig nem marasztalta, mivel az 1900. ö. 22/11. sz. végzés szerint az özvegy az általa elvállalt terheken felül a kiskorúaknak vételárat nem kötelezett, és így abból a kiskorú alperesekre oly örökségi vagyon nem jutott, mely felp. javára marasztalási alapul szolgálhatna. Ezek szerint a felébb, bíróság jogszabályt azzal sem sértett, h. alp.-eket sem a 67,982 kor. hagyatéki vagyon, sem pedig az örökhagyó özvegye által az átvállalt terhek fejében fizetendő 111,462 korona erejéig nem marasztalta. Minthogy pedig felp.-nek a jelen per­ben kereseti kérelmei abban a három vagylagos kérelemben összpontosulnak, h. alp.-ek vagy a később a végrehajtás rendén kimutatandó vagyon erejéig, vagy a 67,982 kor. örökségi érték,

Next

/
Oldalképek
Tartalom