Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

vagy pedig az özvegy által fizetendő 111,462 kor. erejéig ma- Hagyaték, rasztaltassanak; az a kérdés, h. a kiskorú alp.-ek a hagyaték Az örökös fe elidegenitése következtében a netán lehető saját vagyonaikkal Mőssége az felp.-nek mennyiben felelősök, a perben döntés tárgyát nem ké- örökhagyó pezheti. Ami felp.-nek azt a panaszát illeti, h. nem engedtetett tartozásaiért. meg néki a hagyatéki vagyon értékének bizonyitása; jelentőség- A hagyatéki gel nem bir, mert bár az nem kétséges, h. a hagyatéki vagyon vagyon becs­értékének megállapítása szempontjából az örökhagyó hitelezője a lése. közbejötte nélkül felvett leltárral szemben a követelése behajtása iránti perben szakértő becsű utján is ké>ni jogosítva van a ha gyaték értékének megállapítását és jogosítva van a jelzett per so­rán a hagyatéki leltárba fel nem vett vagyont is mint örökséget kimutatni, ha ilyen létezik, mindamellett a felébb, biróság az ügy eldöntésére lényeges befolyással biró jogszabályt nem sér­tett, mert felp. csak azokra a javakra kérte a becslés elrende­lését, melyek az 1900. ö. 22/11. sz. átadó végzésben foglaltat­nak, ezek a vagyonok azonban, mint már fennebb is kiemelte­tett, nem az örökösnek, hanem az özvegynek adatván át, és azok értéke erejéig a jelen perben a marasztalás helyet nem foglal­hatván, a jelen per kimenetelére egészen közömbös, h. azon ja­vak minő értéket képviselnek. Azt a kijelentést pedig, h. hagya­tékot csak az képez, ami az örökösödési biróság által átadatik, a felébb, biróság nemcsak h. nem tette, hanem ellenkezőleg, a marasztalást az örökhagyónak oly vagyonát képező követelése erejéig mondotta ki, mely a hagyatékátadó végzésben nem is foglaltatik (901. jun. 12. G. 211.). 18588. Curia: Nem fogadható el alp.-nek arra alapított véde- Osztályos kezése, h. a N. I. és E. közt 1878. jun. 25-én létrejött s köz- c9V^ég ha­jegyzői okiratba foglalt F) a. osztályos egyezség a N. I. hagya- tálya. téki ügyében 1887. jan. 10-én tartott tárgyalásnál létrejött O. a. egyezséggel hatályon kivül helyeztetett volna, mert ezen okirat tartalmából nyilvánvaló, h. a N. I. hagyatéka feletti tárgyalásnál N. E. és a felp., mint akkor még kiskorú képviseletében eljáró magángyám részéről kijelentést nyert, h. az F) a. okirat a hagya­téki ingatlanok megosztására alapul fogadtatik el és sem ezen tárgyalásnál nem tettek az érdekelt örökösök oly nyilatkozatot, h. ama közjegyzői okiratban foglalt más irányú rendelkezésektől el­állanak, sem nem bizonyittatott, h. azoktól való elállásra nézve N. E. és felp. között utóbb bármikor megállapodás történt. Az F) a okirat 6. p.-jában foglalt N. E. által elfogadott az a rendelkezés tehát, mely szerint N. I. a halála után gyermekeire E. és Ö-re átháruló és az egyezségben mjelölt ingatlanokra vonatkozó tulajdon­jogot akként korlátozta, h. azokra az öröklési jog a nevezett gyermekek törvényes örökös nélküli elhalálozása esetén egymás irányában fenmaradjon, teljes hatályában fennállt N. E.-nek elhalá­lozása idején is és nem változtatott azon a O) a. foglalt s felp. érdeké­ben gyám hatóságilag jóváhagyott az a megegyezés sem, mely szerint az előbb elhalálozó örökösnek biztosittatott az a jog, h. az életben maradó örökösnek, illetve, testvérnek azon esetre; ha az szintén

Next

/
Oldalképek
Tartalom