Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

KÖTELMI JOG. 89 hosszú időn át viselőse kellemetlen és kényelmet!• n. Ezzel a Kártérítés, helyreigazítással egyébként a tényállást a perbeli adatok és bi-4 munkaadó zonyitékok alapján az elsőbiróság helyesen állapította meg. A felelőssége perben felmerült összes körülményeknek és bizonyítékoknak munkása balti sommás eljárási törvény 215. és 64. §§-ai értelmében való esetéért. mérlegelése mellett ős különösen azt a körülményt is figyelembe véve, h. a saját előadása szerint felp. az alp. gyártelepén már a szóban forgó balesetet megelőzőleg, hosszabb időn át mint kazán kovács működvén, az ezen szakmában dolgozó munkások szogásait, az ezen munkával járó nehézségeket és a munkás testi épségét veszélyeztető körülményeket, nemkülönben a vonatkozó óvószabályokat és óvszereket is ismerte, a kir. itélő tábla tényül megállapította azt is, h. felp. már az őt ért balesetet megelőző időben tudomással bírt, illetve bírhatott arról, h. az alp. gyártelepén a- munkások részére mfelélő szemvédők rendelkezésre állnak. Az alp. kártérítési kötelezettségének megállapításánál az elsőbiróság helytelen szempontból indult ki, mert nem létezik oly jogszabály vagy jogszokás, a mely alkalmazott munkásokra veszélylyel járó ipari vagy gazdasági üzem tulajdonosának a rendes üzem keretén belül a munkást ért balesetért való feltétlen vagyoni felelőséget állapítaná meg, arra való tekintet nélkül, h. a baleset elhárítására alkalmas óvóintézkedóseket mtette-e vagy sem, sőt az ipari és gyári alkalmazottaknak baleset elleni védelméről és az iparfelügyeletről szóló 1893. évi XVIII. t. ez. rendelkezéséből és szelleméből éppen az ellenkező állapitható meg és már a felhívott t.-cz. szakaszainak rendelkezéseiből nyilvánvaló, h. ha a munkaadó a dolog természete által követelt óvintézkedéseket mtette, a munkást ért balesetért vagyoni felelősség nem terheli. A íenforgó esetben pedig a munkaadó alp.-t mulasztást nem terheli; mert a felp.-t ért balesetek elhárítására alkalmas szemvédőket gyártelepén az alkalmazott munkásoknak — tehát felp.nek is — rendelkezésére készletben tartotta, mert felp. már az őt ért balesetet megelőzőleg tudta, illetve tudhatta, h. szemvédőt kaphat és alkalmazhat, mert felp.-nek az a vitatása h. alp. az által követett el mulasztást, h. munkásait szemvédő használatára nem kényszeritette; tekintve, h. az 1893. évi XXVIII. t.-cz. 1. §-a b) pontjának esete fenn nem forog, alaptalan végül, mert D. F. és B J tanuknak egymással ellenkező vallomásai alapján meg nem állapitható, h. az alp. által felp.-nek megmunkálás végett átadott vas silány minőségű volt és h. annak silány minőségénél fogva a kovácsolás felp. testi épségét a rendesnél nagyobb mértékben veszélyeztette volna, sőt felp.-t terheli mulasztás e tekintetben, h. az alp. által rendelkezésére bocsátott szemvédőt nem használja, a mi az ismételve felhívott 1893 : XXVIII. t.-cz. 2. §-a szerint kötelessége lett volna. (901. május 21. 1605.) — Gwria: Alp. kártérítési kötelezettségére vonatkozólag a másodbiróság Ítéletének mváltoztatásával az elsőbiróság Ítélete volt helybenhagyandó, indokainál fogva és főleg azért, mert alp. azt sem mutatta ki, h. a szemvédő üvegek ugy és olyan helyen