Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A M. Kir. Curia és a Kir. táblák elvi jelentőségű döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 12. kötet (Budapest, 1902)

90 KÖTELMI JOG Kártérítés, voltak elhelyezve, h. azok a munkások rendelkezésére állottak és A munkaadó mert alp. nem bizonyította h. felp. akár ő, akár a munkavezetőfelelóssége felügyelő a védő szemüvegek használatára utasította és figyelmunkása bal- meztette volna, h. ő ezt a védőkészüléket alkalmazza: ezek hiáesetéért. anyában pedig- alp. mulasztása a kártérítési kötelezettség- megállapítására indokul szolgál. A. kártérítés összegére vonatkozólag a kir. tábla nem határozván, ez irányban uj ítélet hozatalára volt utasítandó. (901. aug. 26. 1082.) 18407. Curia : Alp.-nek az anyagi jogszabály sértésére vonatkozó panasza lénj^egileg a körül forog, h. a felebbezési bíróság az alp.-nek a balesetért való felelőssége kérdésének eldöntésénél nem tekintette kellő sulylyal bírónak azokat a körülményeket, h. a baleset idején a kazán csöve javítás alatt állott, s a eső átlépésére szolgáló korábbi falépcső e miatt rontatott el és felp.nek ez időben nem kellett a kazánok tetejének csak 2—3 hetenkénti seprési munkáját végezni, de a baleset idején nem is ezt a munkát végezte, hanem tilalom ellenére a kazánok tetején hált, és a baleset nem a gyári rend által megszabott munkaidő alatt és nem is a seprési munka végzése közben és oly téglákon való megcsuszás miatt történt, a melyeket felperes maga rakott oda. és igy a balesetnek felperes önmaga volt az oka. Ezeket a körülményeket azonban a felebbezési bíróság, helyesen, nem tekintette olyanoknak, amelyek alp.-nek a baleset előidézése körüli mulasztását menthetnék, mert az 1893 : XXVIII. t.-cz. 1. §. szerint a munkaadó köteles ipartelepén mindazt létesíteni és fentartani, a mi tekintettel a telep és az üzem minőségére, annak követelményeihez képest az alkalmazottak életének, testi épségének és egészségének lehető biztosítása érdekében szükséges, és pedig azokon a helyeken, ahol az alkalmazott élete, testi épsége vagy egészsége leesés által veszélynek lehet kitéve, köteles mí'elelő védő-készüléket alkalmazni; ennek ellenében pedig a felébb, bíróság tényként állapította meg, h. felp.-nek, aki az alp. gyári alkalmazottja volt, munkaköréhez tartozott a kazánok tetejének seprése, amely munka időnkénti végzése czéljából felp.-nek a kazáncsö átlépésére szolgáló korábbi falépcsőn járnia kellett, és a kazáncsö javítása vagy átalakítása következtében szétrontott eme falépcső helyébe alp más alkalmas lépcsőt nem készíttetett, hanem a kazáncsö átlépésére csak oda rakott téglák szolgáltak, megállapittatott továbbá, h. alp. alkalmazottjai felp.-nek a kazánok tetején való hálást és munkaidőn kivül való ott tartózkodást elnézték, és h. felp. balesete a más alkalmas lépcső hiánya miatt következett be. Ekként tehát alp. az idézett törv.-ben előirt kötelezettségének teljesítését elmulasztván és e miatt felp.-t baleset érvén, az 1893 : XVIII. t.-cz. 37. §-a és a kártérítési jogra vonatkozó általános joga alapján alp. kártérítésre kötelezettnek helyesen mondatott ki, és ennek kimondásával a felebbezési bíróság jogszabályt nem sértett. Felp.-nek az a panasza, h. a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett azzal, h. a havi tartásdíj öszszegét a kért 80 kor. helyett 40 kor.-ban állapította meg, vala-