Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, Mutatók az 1870-1900. kötetekhez (Budapest, 1901)

14 6. sz. Oly esetben, midőn a kir. ítélőtábla a bűntett vagy vétség miatt a törvényszék előtt lefolytatott ügyben a vádbeli cselekményt ki­hágásnak minősítette, határozata ellen további rendszeres felebbezésnek helye van ; ha pedig elsőfolyamodásilag valamely kir. járásbíróság járt el és az ügy felebbezés folytán a királyi curiához terjesztetett fel: első sorban az ügy érdeme felülvizsgálandó, és ha a legfelső bíróság a mi­nősítés kérdését illetőleg a másodfokú bíróság határozatát találta helyes­nek, akkor az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 43. §-a alkalmazása mellett a felebbezés visszautasítandó lesz. — Midőn ellenben a kir. curia a minő­sítés kérdését illetőleg az elsőfokú bíróság intézkedését találja helyes­nek, s e szerint a kir. Ítélőtábla oly cselekményt minősített kihágásnak, mely büntettet vagy vétséget képez ; valamint oly esetben is, midőn az 1880. évi XXXVII. t.-cz. 43. §-a 1. pontjának esete fenforog, a felebbe­zés elfogadandó és a sérelmes ítélet megfelelőleg kiigazítandó lesz; a felebbezés elfogadása annak írásbeli indokolásától és a többször idézett törvényszakasz vonatkozó pontjának határozott megjelölésétől egyáltalá­ban függővé nem tehető. III. 2124, m. V. 11925. *) 7. sz. Oly esetben, midőn a magánvádló a BTK. 115. §-a adta jo­gával élvén, vádját bármely bíróság előtt visszavonja, ugyanaz (a vádló) az összes felmerült eljárási költségek megfizetésére kötelezendő azon egyedüli eset kivételével, midőn a vádlott részén felmerült költ­ségek viselése iránt a magánvádló és a vádlott között ellenkező megál­lapodás jött létre és ez azonnal a vád visszavonása alkalmával mindkét fél által a bíróság előtt szóval, vagy hiteles alakban kiállított írásbeli nyilatkozatban kijelentetik; ily megállapodás azonban harmadik szemé­lyek (p. o. kir. kincstár, a tanuk a szakértők stb ) igényeire nézve hátrá­nyos befolyással nem lehet, hanem az emiitett eljárási költségek- ós elő­legekért első sorban minden esetre a vádját visszavonó magánvádló ma­rad felelős. II. 588, JIÍ. 2084. m. V. 9106, 11877.2) 8. sz. A bíróság jogosítva van bűnvádi ügyben is, ha a hozzá in­tézett beadvány a bíróságot, vagy valamelyik biró személyét sértő vagy a bíróság iránti tiszteletet megsértő kifejezést tartalmaz : e miatt az el­len, a ki e beadványt, ennek sértő tartalmát tudva aláirta, habár ez nem lenne ügyvéd, a kihágási eljárás mellőzésével fegyelmileg akár megdor­gálást, akár pénzbüntetést megállapítani. — A beadványokban használt sértő kifejezések miatt fegyelmi vagy rendbüntetést megállapító első" vagy esetleg másodfokú határozat ellen egyloku felebbezésnek van helye, — Magától értetik egyébiránt, hogy Erdélyre nézve, a hol ugyanis az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás hatályban van, a jelen határo­zat tárgyát képező esetekben azon perrendtartás 244—247. §-a alkalma­zandók. III. 1757, m. V 11497.3) 9. sz. A kir. törvényszék hatósági körébe tartozó büntetendő cse­lekmény miatt indított bűnvádi ügyben, az alsóbbfoku bíróságok által hozott felmentő ítélet vagy megszüntető határozat esetében a magánjogi elégtételre jogosított, közvetlenül sértett vagy károsított, a mennyiben !) Hatályát vesztette az 1896 : XXXIII. t.-cz. életbe léptével. 2) Hatályát vesztette az 1896 : XXXIII. t.-cz. következtében. 3) Hatályát vesztette az 1896 : XXXIII. t.-cz. következtében.

Next

/
Oldalképek
Tartalom