Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

CSALÁDJOG. 83 hazájuk törvényei szerint és illetékes bíróságuk által hozott fen- 1894 : XXXI tebb felhívott határozatnak hatálya felp.-re is mindaddig- kiterjedt, t. ez. míg" a magyar állampolgárságot el nem nyerte és ezen időpontig Házasság felkülönélésük hazájuk törvényes rendelkezésein alapulnak és ekként bontása. a különélés állapota is törvényesnek tekintendő. Az idézett hatá- 77. §. a p. rozat hatálya a felp.-re nézve megszűnt ugyan 1899. nov. 18-án, Elhagyás. a mely napon a magyar állampolgári esküt letette, de fennáll az ez időben az alp.-re nézve is, mely körülmény azonban nem akadályozhatja a most magyar honos felp.-t abban, h. mint ilyen alp. ellen a házasság felbontását az 1894. évi 31. t.-cz. 77. §. a) p.-ja alapján, melyre keresetét alapította, szorgalmazza, de mert alp. ellenében a különélést elrendelő határozattal szemben a szándékos és jogos oh nélküli elhagyás vádja csak az esetben hozathatván fel sikerrel, ha felp. a magyar állampolgárság elnyerésével a többször idézett határozattal elrendelt állapot megszüntetésére és ekként a házastársi életközösség visszaállítására irányuló szándékát alp. el előzően közölve, ezen közlés idejétől a birói felhivás iránti kérvény beadásáig a törvényes hat hó, mint a szándékos és jogos ok nélküli elhagyás időtartama sikertelenül eltelt, tartozott volna felp. ezt a közlést teljesíteni, ezt azonban elmulasztván, az » 1894 : XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontjának rendelkezései sem nyerhetnek alkalmazást, miért is mindkét alsóbiróság ítéletének felbontására vonatkozó része megváltoztatandó és felp. keresetével elutasítandó volt stb. (900. aug. 6. 4536. I. 900. 37.) 17547. Szatmárnémeti tsz.: Felp. 8760/98. sz. kérvényében azt adta elő, h. őt alp. magától 1896. máj. 17. elhajtotta s igy az életközösséget megbontván, annak záros határidő alatt leendő visszaállítására kérte kötelezni. Az ily irányban kibocsátott birói meghagyásnak alp. eleget nem tevén, felp. beadta keresetét s kérte a házassági köteléket az 1894. XXXI. t.-cz. 77. §. a) pontja és mivel vele házasságuk ideje alatt folyton czivódott, súlyos betegségében vele durván bánt, sőt inasával meg is verette, végre házától elkergette s igy a házastársi kötelességeket súlyosan megsértette, az idézett törvény 80. §. a) pontja alapján felbontani. A tárgyalás rendén felp. keresetét oda módosította, h. a házas sági köteléket csak az 1894. XXXI. t.-cz. 77. §. a) p.-ja alapján kérte felbontani s a 80. §. a) p.-ját alkalmazni nem kívánta . . . Tekintve, h. alp.-nek azon ténye, mely szerint felp.-t magától elűzte, a szándékos és jogos ok nélküli elhagyással azonosnak tekintendő, s okszerűen az állapitható meg, h. az életközösséget alp. bontotta meg, s tekintve, h. a szándékos és jogtalan elhag37ás cselekményének vétkessége a távollét folytonosságában nyilvánul, s a jogos okot és vétlen elhagyást az elhagyónak kell igazolni^ alp pedig, ki a fentiek szerint ilyennek volt tekintendő, a jogos okot elfogadhatóan nem igazolta, az életközösség visszaállítására vonatkozó meghagyás nem teljesítését pedig indokolni meg sem kísérletté, mindezeknél fogva a házassági köteléket az 1894: XXXI. t.-cz. 77. §. a) p.-ja alapján felbontani és a 85. ^. alapján vétkesnek kimondani kellett. (98. decz. 24. 18.763.) 6*