Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

78 KÖTELMI J( >G. Elévülés. 17510. Ouria: Helyesen mondotta ki az elsőbiróság, h. az 'Iakarékpénz- A.) a. betéti könyvecske alapján érvényesíthető kövelelési jog téri betét ka elévült, mivel az utolsó betét idejétől, illetve a mennyiben a bematjának el- tét felvétele felmondáshoz volt kötve, attól a naptól számitva, a évülése. mely napon a jogosult fél felmondási jogával élhetett, az alapszabályokban megállapított felmondási időn felül több mint 32 év telt el, a nélkül, k. a követelés érvényesítése iránt bármi lépés történt volna; és helyesen mondotta ki azt is, h. magában véve az a kürülmémr, h. az alp. takarékpénztár az alapszabályok ül. szakasza értelmében a kamatot egészen 1898. jun. 30-ig tőkésítette és felp. javára könyvelte, az elévülést nem szakította félbe, minthogy az alp. takarékpénztárnak ez a ténye csakis a belső ügykezelés körébe tartozik, mint ilyen pedig a felp., illetve a betét felvételére jogosult fél irányában nyilvánított kijelentés hozzájárulása a követelés elismerésének nem tekinthető és mert helyesen állapította meg az elsőbiróság azt is, h. az elévülés eredetileg betett tökére nézve ezek szerint kétségtelenül beállván, azzal együtt az összes kamat iránti követelési jog is elévültnek tekintendő. (900 febr. 21. 124!).) Másért kifize 17541. Curia: Ha még el nem évült közadótartozást a kötetett adótarto- tezett helyett más fizet ki, a fizetőnek visszkeresete a kötelezett zás visszakö- ellen nem évül el az 1888. : XLIV. t.-ez. 90. §-ában meghatárovetelhetésének zott Öt évi elévülési idő alatt. Ind.: Az 1883 : XLIV. t.-cz. 90. §. sz. elévülése, az egyenes és közvetett adók az egyenes adók módjára beszedendő követelések és az illetékek elévülnek, ha öt év alatt nem vettetnek ki, illetve az ugyanott körülirt módon nem szorgalmaztatnak. Kétséget nem szenved ugyan, h. a törvényhozás akkor, a mikor a közadóknak behajtását a magánjogi rendes elévülésnél rövidebb időhöz kötötte, az adókötelezetteknek érdekét kívánta megóvni és czélja az volt, h. az 5 év alatt ki nem vetett, illetve nem szorgalmazott adó fizetésének kötelezettségétől az adókötelezett fél mentesüljön, ez a szempont azonban a fenforgó kérdés eldöntésénél nem lehet döntő, mert a fent idézett törv. rendelkezése csakis arra a jogviszonyra vonatkozik, mely egyfelől az adó behajtárára jogosult kincstár (törvényhatóság, község) és másfelől az adó fizetésére kötelezett fél között fennáll, következőleg az ottan szabályozott elévülési idő is, csak a kincstárnak ebből a jogviszonyból származó igényét szüntetheti meg. Ellenben az a jogviszony, a mely a fizetés ténye alapján a kötelezett és a fizetést helyette teljesítő fél között létesült, tisztán magánjogi természetű. A fizető visszkeresete nem alapul az adókövetelésnek engedményezésén, hanem annak külön jogalapját az adós érdekében teljesített közbenjárás (ügyvitel) képezi, a miből következik, h. az a meghatalmazási szerződésből, illetve ilyennek hiányában, a megbízás nélküli üg\'vitelből eredő igényekre nézve mérvadó, rendes magánjogi elévülésnek van alávetve. Megbízás nélkül való ügyvitel esetében is azonban a visszkeresettel megtámadott fél nincs elzárva attól, h. azon az alapon, h. a fenforgó körülményeknél fogva a fizetés nem tekintetik az ő érdekében történt-