Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)
KÖTELMI JOG. f»9 pár perez múlva Budapest felől érkező vonatnak az első sínpáron Vaspálya berobogása következtében életveszélyes, sőt az utasok szabadon kártérítési tetszésük szerint járhattak és sétálhattak a sinek között a nél- kötelezettkül, h. a vasút közegei által ettől eltiltattak volna. Minthogy pe- sége. clig az egészen természetes, h. a 30 perczig álló vonatról az utasok a vonat megállása után az állomási épületben levő étterembe vagy az előtte lévő szabadabb térre mennek, alp. közegeinek állott kötelességében a felügyeletet gyakorolni, a tekintetben, h. az előttük tudva érkező másik vonat beérkezésekor az utasok a vonattól tárol tartassanak s a bekövetkező szerencsétlenségre az utasok felhivassanak, ez azonban meg nem történt és a közegeknek ebbeli mulasztását a Sz. P. vasúti közegnek az a vallomása, h. a berobogó vonat előtt 4- méter távolságban a csarnok oszlopa mellől előtűnt emberre : „Vigyázz a vonat" figyelmeztetéssel reákiáltott, mint saját bemondása szerint is későn jött, nem pótolja. Nem lévén tehát bizonyítva az, h. felp. sérülését a saját hibája okozta, alp. felelősségét megállapítani s mindkét alsóbiróság ítéletének megváltoztatásával alp. kártérítési kötelezettségét kimondani s minthogy az alsóbiróságok a kár mennyiségében nem határoztak, e tekintetben az elsőbiróságot határozat hozatalára utasítani kellett. (900. márcz. 1. 6851/99.) 17535. Debreczeni tábla: Az előleges helyszíni szemle és tanuzás adataiból, valamint a per folyamán kihallgatott tanuknak egymást kiegészítő vallomásaiból kitűnik, h. az alp. tulajdonát képező sóstói és nyíregyházai állomások között fekvő vasútvonal pályatestének a 40—65. számú szelvényeivel érintkező az az óvszalag, a mely a felp. erdejében a viszonválaszirathoz 7. sz. a. csatolt helyszíni rajz szerint erre a czélra meghatároztatott, a felp. erdő részeiben kiütött tűzvész pusztítása előtt, teljesen elhanyagolt állapotban, bokrokkal benőve és a futó tüz tovább terjedésére alkalmas avarral és száraz levélhulladékkal telítve volt, továbbá, h. a vitás erdei tüz keletkezése idejében és különösen az alp. vasúti tehervonatának a pályatest emiitett vonalán történt átvonulásakor renkivül szeles idő járt; mely a vonat rohama által fokozott légáramlattal egyesülvén, a mozdony hamutartójából, annak ajtaján át, tömegesen szórta az égő zsarátnokkal vegyes hamu hulladékot a pályatestre, erről pedig részben a pályatest mellett elvonuló óvszalag területére, részben ezen át a felp. szálas erdejének egyes részeire ; végül, h. azoknak a tüzfoltoknak a menetiránya, melyek a tüz eloltása után a felp. szálas erdejének egyes részeiben 19 ponton találtattak, részben a pályatest közvetlen közelében fekvő óvszalag egyes részeihez, ezekről pedig a pályatesthez vezettek, részben azok a tüzfoltok a felp. szálas erdejében, a pályatesttől és ennek óvszalagjától elszigetelten találtattak. Az előleges szemle és tanuzás adatainak a közlésével a per folyamán meghallgatott szakértők annak a meggyőződésüknek is kifejezést adtak, h. a vonatnak szeles időben történő átfutása, ha az oly erdő közelében visz át, melynek pályateste s az ezzel kapcsolatos óvszalag az avartól és száraz