Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

50 KÖT ELMI JOG. Haszonbérleti sek szövegére alapított magyarázat most említett hiányossága melés bérleti lett. nem lehet figyelmen Jcivül hagnni azt a kérdést, h. a gyakorszerzódés. latban miképen alkalmazták a felek a szerződés vitás rendelkezéA haszonbérlő sét, e tekintetben pedig- a tényállás nyilván az alp.-ek álláspontja adófizetési kö- mellett bizonyít, mert maga felp. is beismeri, h. az általa a bértelezettsé//c. lők terhére róni kivánt adókat H. L. egész haláláig, majdnem 20 éven át fizette a nélkül, h. azok megtérítését bármikor is követelte volna s az uradalom ez idő alatt a 7— 37. a, nyugták szerint a haszonbéri összegeket, mindenkor mint az illető negyedévi tartozásokat nyugtázta, a mi arra mutat, h. korábbi időről nem volt hátralékban a bérlőknek valamely tartozása ; továbbá a 40. •/. a. szerint E. J. és neje, G. M. és neje haszonbérlőket, mii Ion 5 év után a bérletet abba hagyták; az uradalom minden további kötelessége alól felmentettnek nyilvánította, holott a kérdéses adókat ezen bérlők sem fizették .... minthogy a fent elősorolt tények a haszonbéri szerződések nem kellő szabatossággal szövegezett vitás tartalma ellenében azt a vélelmet állapítják meg, h. a felek a szerződés megkötésekor az uradalom által fizetendő teljes földadó és házadó alatt azon adókat is értették, melyeknek megtérítését felp. keresetében követeli s a tényeken alapuló vélelem ellenében felp.-nek pusztán a szerződés homályos sz .vegéből kiinduló magyarázata bizonyítékul el nem fogadható ; ennélfogva felp.-t keresetével el kellett utasítani, annál is inkább, mert a haszonbéri szerződés 1872. ápr. 20. köttetett és később ezen szerződés a 12. pont tartalmának megváltoztatása nélkül csak meghosszabbíttatott s így a perlekedő felek akaratára nézve a jogvédelem szerint csakis az 1872. ápr. 20-ikát megelőző adótörvények rendelkezései az irányadók, arra való tekintettel, h. a Curia 1898. decz. 20. I. G. 377. sz. a. hozott határozatában kimondotta, h. az 1875:XLVI. t.-cz. 1. §. .szerint a földbirtokból származó jövedelemre kivetett általános jövedelmi pótadó földadónak nem tekinthető, mégis felp. keresete ama jogalap kimutatása nélkül, h. 1872. ápr. 20-át megelőzőleg érvényben levő adónemek közül, melyek vonhatók a szerződés 12. p.-nak rendelkezése alá, és mely törv. alapján el nem bírálható. (99. márcz. 6.2656.) — Szegedi tábla: Hhagyja. (99. máj. 16. 1874.) — Curia: Az alsóbiróságok helyesen mondották ki azt: h. a haszonbérbeadó tényeiből, nevezetesen abból, h. a kérdéses adókat éveken át jogfentartás nélkül ő fizette, h az adóknak megtéritését a haszonbérlőktől soha sem követelte, sőt a nélkül mentett fel egyes bérlőtársakat összes kötelezettségeik alól, okszerűen következtethető, h. a haszonbéri szerződésnek vitás pontját a gyakorlatban akkép magyarázta, h. a kérdéses adókai nem tekintette olyanoknak, melyek fizetése a haszonbérlöket terheli, ily körülmények között pedig ezeknek a haszonbérbeadó által önként fizetett adóknak megtérítésére az alp.-ket kötelezni nem lehet. A kereset főtárgyára vonatkozólag tehát az Ítéletet ebből az indokból kellett helybenhagyni. (900. ápr. 18. 4338.)