Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. 49 rendeli, h. a teljes földadót és házadót az uradalom fizeti, min-Haszonbérleti den egyéb bármi néven nevezendő adók a bérlőket terhelik. Mint- és bérleti h°»y pedig- a haszonbérlet tartama alatt 1878. évtől 1890. év szerződés végéig a tőrvényhatóság által kivetett betegápolási pótadó, katona- A haszonbérlő beszállásolási adó, tisztviselői nyugdijalap-adó, i^szintén k .zségi adófizetési köpótadó czimén a haszonbérbe adott ingatlanok után az uradalom telezettsége. a becsatolt kimutatások szerint 15.440 frt 74 krt fizetett, holott ezen adókat a hivatkozott szerződési rendelkezés értelmében a bérlők tartoztak fizetni. . . . (kérte ezek marasztalását.) Alp.-ek első sorban azzal védekeztek, h. az A) és B) a. szerződés hivatkozott pontjának helyes értelmezése szerint a bérlők a törvényhatóság és község által az állami földadó és házadó alapján kivetett adókat fizetni nem tartoztak, ennek bizonyitása végett hivatkoztak arra, h. az ("rökhagyó életében a haszonbéri szerződés egész tartama alatt, tehát közel 20 éven át, mindenkor az uradalom viselte ezen közterheket a nélkül, h. azok megtéritését a bérlőktől követelte volna és hogy az eredeti társbérlőket E. J. és nejét és F. M. és nejét 1877. évben az uradalom a szerződési kötelékből kibocsátotta azon kijelentés mellett, h. ezen bérlőket további kötelezettség nem terheli. E szerint tehát a felek között első sorban a szerződések helyes értelme a vitás és minthogy ily esetben, a mennyiben a szerződés minden kétséget kizáró világos rendelkezést nem tartalmaz, azon fél tartozik kimutatni a szerződés helyes értelmét, a ki annak alapján jogot akar érvényesíteni: a felp.-nek áll tehát kötelességében azt bizonyítani, h. a szerződések 12. és illetve 13. p.-nak az a valódi, vagyis a szerződött felek eredeti akaratának megfelelő értelme, h. a fentebb emiitett adókat a bérlők tartoznak fizetni. Minthogy továbbá felp. ezen bizonyitás tekintetében kizárólag a szerződés szövegére és annak okszerű következtetés mellett való magj^a rázat ára szorítkozott ; azt adván elő, h. az alp.-ek által vitatott értelmezés mellett a bérlők az ingatlanok után semmiféle adót nem tartoznának fizetni, a mi ellentétben állana ugyanazon szerződéspontok ama kijelentésével, h. a földadón és házadón kivül minden egyéb adót a bérlők viselnek .... minthogy ezen felperesi magyarázat az okszerű következtetésnek megfelel ugyan, de kielégítőnek még sem fogadható el, mert azt a további kérdést, h. mi értendő az uradalom által fizetendő ieljes földadó és házadó alatt és mi értendő a bérlőket terhelő egyéb adók alatt, még nem oldja meg s a tekintetben különös okot szolgáltat a kételyre, h. a szerződésnek teljes föld- és házadót említenek; ugyanis a „teljes" szó alkalmazása viszont az alp.-ek azon állítása mellett látszik bizonjdtani, h. ez alatt mindazon adónem értendő, a melynek alapja a földbirtok és ház; mig a felp.-i értelmezés helyessége esetében a szerződő feleknek nem a „teljes" szóval kellett volna élniük azon föld- és házadó megjelölésénél, a mely az uradalmat terheli, hanem „egyenes" vagy „állami" adót, mint az államadó alapján közvetve kivetett törvényhatósági és községi adótól különböző adót, kellett volna emliteuiok ; minthogy a kizárólag a szerződéMárkus: Felsőbiióságaink elvi hat. XI. 4