Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. 39 áljh az ajándékozott ingatlant jelzálogilag agg megterhelte, h. Ajándékozás. annak a bírói Jcözárverésen elért vételárból követelésére kielégítést A mrgajándénem, vagy csak részben nyerhet, avagy az ajándékozott vagyont hozott felelősei végrehajtás előtt, vagy még a per megindítása előtt, egészben sege az ajánvagy részben elidegenítette. Ami pedig1 alp.-nek azt az érvelését dekozó tartóilleti, h. az átruházott ingatlanok értékemelkedése az ő numká- zásaiért. jának és javításainak eredménye lévén, az az átruházás idejében volt érték szerint vétessék számításba: a másodbiróságnak idevonatkozó helyes indokolása szerint tekintetbe nem vehető. Továbbá alp.-nek aziránt tett előterjesztése, h. a belsőségen általa eszközölt épületjavitások és épités cziméD javára 200 frt beszámíttassák, szinte elfogadható nem volt, mert a tanuk vallomása szerint igaz ugyan, h. a belsőségen az épületekben 200 frt javítás és épités történt, de h. azt egyedül alp. és pedig különálló vagyonból fedezte, bizonyítva nincs. Mindezeknél fogva az alsóbirósági ítéletek részbeni megváltoztatásával alp. a rendelkező részben foglaltak szerint volt marasztalandó és pedig elsősorban annak tűrésére, h. felp.-t a még alp. tulajdonátképező ajándékozott vagyon értékéből az ajándékozó ellen megítélt tőke s járulékaira nézve végr. utján magát kielégíthesse. Minthogy azonban a 4. 7. a. tkkvi másolat tanúsítása szerint alp. a reá átruházott ingatlanok közül a 4. és 7. sorszám alattiakat eladta, a megmaradt ingatlanokat pedig 3000 frtot meghaladó jelzálogos követelésekkel megterhelte, melyből 1200 frtot meghaladó követelés iránt a végrehajtási jog is fel van jegyezve és minthogy az eladott két birtokrészlet 925 frt vételári összegét ezen biitokrészletek értékéül maguk felp.-ek jelölték meg, s hogy azok mennyiért adattak el, alp. azt nem tagadta; amennyiben felp.-ek a még alp.-ek tulajdonát képező átruházott ingatlanok vételárából kielégítést nem, vagy csak részben nyernének, a vételári összeg, valamint esetleg az eladott két birtokrészlet vételára erejéig alp. személyes felelősségét már ezúttal megállapítani és marasztalását a rendelkező rész szerint elrendelni kellett. (900. márcz. 1. 586.) 17501. Curia: A jogügylet természete nem az ügyfelek által használt elnevezés, hanem az ügylet tartama szerint bírálandó meg. A G) a. okirat szerint pedig az abban foglalt vagyonátruházás az életben levő szülök részéről egyik gyermekük javára pusztán lakás és eltartás kikötése ellenében történvén, ez ajándékozásnak tekintendő és pedig a jelen esetben annál is inkább, mert felp.-ek nem mutatták ki, h. az átruházott vagyon értékéhez képest túlságosnak egyébként sem mutatkozó említett kikötmény a jövedelemből nem fedezhető. Minthogy pedig az id. trk. szab. 4. §. értelmében az ajándékozási jog a leszármazó örökösök köteles része által korlátolva van, nyilvánvaló, h. a mennyiben felp. ek sem a per; sem az örökösödési eljárás során nem is állították, h. örökhagyóknak a G) a. szerződéssel az ő jogelődükre átruházott ingatlanoknál egyéb vagyonuk lett volna, felp.-ek az id. törv. szab. 8. §. értelmében az ő jogelődüknek ajándékozott vagyon értékéből alp.-ek kötoíesrészét az id. törv. szab. 7. §. által meghatáro-