Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

••l-l KÖTELMI JOG Kezesség. 17486. Curia: A készfizető kezes, mint egyetemleges adósKészfizető társ az egész adósság-ért felelős. Ha az ilyen készfizető kezesség kezes. feltételhez és határidőhöz nem köttetett, akkor a kezes nem érvényesítheti azt a kifogást, h. a hitelező az egyenes adósnak halasztást engedett, mert ez a körülmény, valamint a hitelező és az egyenes adós között fenforgó és a perben vitatott külön jogviszony a kezest a fizetés alól annál kevósbbé mentesitheti, mivel a hitelező a készfizető kezest, mint egyetemleges adóstársat egyedül is perbe vonhatja. (900. jun. 1. 1728. J. K. 900. 29.) 6. Engedmény. 17487. Curia Alapos felp.-nek az a panasza, h. a felébb, biróság jogszabályt sértett azzal, h. a megitélt követelés után a kamatokat csak a kereset beadásától számitva és csak 5°/o-ban ítélte meg; mert a szerződő felek jogai és kötelezettségei megállapításánál jogszabályt az képez, a mit a felek egyértelmüleg megállapítottak: e szerint alp. oly követelést engedményezett felp.-nek, a mi után 6°/o-os kamat volt fizetendő és az engedményről kiállított okiratban alp. kifejezetten 1894. máj. 1-től engedményezte a 6°/o-os kamatokat ós az engedményezett öszszes követelésért szavatosságot vállalt, következésképp felp. szavatossági kötelezettsége nemcsak az engedményezett tőkére, hanem mindarra, a mitől felp. a követelés behajthatlansága miatt elesett, tehát annak kamatára is kiterjed és minthogy a 6°/o-os kamat* fizetés írásbeli szerződésen alapul, nem helyes a felébb, bíróságnak az a jogi felfogása, h. a megitélt tőke után csak 5°/o-os kamat és az is csak a kereset megindításától ítélendő meg. (99. nov. 15. I. G. 405.) 17488. Curia: Igaz ugyan, h. az engedményes az eredeti hitelező jogaiba lépvén, több jogot, mint a mennyivel az birt, magának nem igényelhet s h. ebből eredően az adós az engedményes ellen jogosítva van mind ama kifogásokat érvényesíteni, amelyeket az engedményező ellen érvényesíteni jogában állott volna; azonban, ha az engedményesnek az adóslevél engedmény mellett átadatott, az adós az uj hitelezővel szemben sikeresen nem hivatkozhatik arra, h. az adóssági viszony csak színleges, kivéve, ha erről az uj hitelező az engedményezés alkalmával tudomással birt: azonban a felebbezési biróság által nem állapíttatott meg, h. felp. engedményesnek a követelés megszerzése alkalmával a 2. sz. a. létezéséről s az abban tett kijelentésekről tudomása lett volna, valamint oly tények sem állapíttattak meg, a melyekből felp. rosszhiszeműségére egyáltalán következtetni lehetne. (900. jun. 9. I. Gr. 184.)