Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. 25 nek és bánatpénznek van szó szerint megjelölve; azonban az Jogügylet köokirat további szószerinti tartalma ez: „mely bánatpénz azon féltése. Szerzőáltal fizetendő, a végleges szerződés megkötésére ezennel szintén dés. kölcsönösen kitűzött 1899. jan. 25. napját követő 8 nap alatt, a Bánatpénz. ki az eladástól avagy vételtől eláll, magától értetvén, h. a vételtől elállás esetén vevő ur a már kifizetett foglalóját is elveszti, ellenkező esetben eladók az eladástóli elállásuk esetében a foglalót visszaadni és bánatpénzt vevő urnák lefizetni tartoznak." Az A) a. okirat 10. p.-nak eme tartalma mi kétséget sem hagy fel az iránt, h. az abban meghatározott 5000 frt bánatpénz és h. bármelyik fél a végleges, helyesen alakszerű Írásbeli szerződés kiállításáig, illetve erre kitűzött határidőig az ügylettől a bánatpénz fizetése és a foglalónak szintén elvesztése, illetve visszaadása mellett visszaléphetett . . . Ilyen körülmények között a jelen perben .... az a döntő, h. alp.-ek részéről történt-e olyan ténykedés, a miből jogszerűen következtetni lehet arra, h. alp.-ek a vételtől elállottak? Alialános jogszabály, h. ha a szerződő fél a szerződéstől szerződés szerint bánatpénz kikötése mellett elállhat és a bánatpénz fizetésének ideje valamelyes, az ö részéről szerződésszerű és a másik szerződő fél további szolgáltatása előtt avagy ezzel egyidejűleg teljesítendő szolgáltatás meghatározott teljesitési idejétől számított időre állapíttatott meg, a szerződéstől elállás jogilag nemcsak az által következik be, ha az a szerződő fél elállási szándékát kifejezetten kijelenti, hanem akkor is, ha az a szerződő fél az ö részéről a szerződésszerű szolgáltatást, holott a másik szerződő fél részéről erre felhivatott és a másik szerződő fél maga részéről a további szolgáltatástól nem vonakodott, jogilag számításba .vehető ok nélkül elmulasztja. Már pedig a felébb, biróság Ítéletében nincs megállapítva az és a felebbezési bíróság ítélete és a tárgyalási jegyzőkönyvek szerint alp.-ek sem hozták fel, h. felp.-ek maguk részéről a további szolgáltatástól vonakodtak volna; ellenben a felébb, bíróság Ítéletében tényként meg van állapítva az, h. alp.-ek még a jelen per folyama alatt sem állították ki a végleges, helyesen alakszerű Írásbeli szerződést és nem fizették meg a 8000 frt vételári részletet, h. felp.-ek nevében I. r. alp. még az 1899. febr. 14. napján 48 óra alatt leendő fizetésére bepereléssel fenyegetés mellett felhivatott, és h. alp.-ek a fizetést több Ízben ígérték és halogatták és I. r. alp. a felébb. tárg}raláson azt jelentette ki, h. még most sincs abban a helyzetben, h. fizetési Ígéretének eleget tegyen. E tényállás mellett alp.-ek a fent kifejtetteknél fogva jogilag ugy tekintendők, mint akik a vételtől az 1899. febr. 16. napján elállottak és igy további 8 nap alatt az 5000 frt bánatpénzt megfizetői kötelesek lettek volna: mert a •/• a. okirat ama tartalmából, a mely szerint elsőrendű felp. az 1899. jan 30. napján a felszerelésekre I. r. alp.-től olyan kijelentéssel vett fel 150 irtot, h. a felszerelés további vételári részletre a végleges szerződés aláírása után 8 napon belül fizettessék, jogszerűen következik az, h. felp.-ek a szerződésszerű megfelelő szolgáltatásoknak az 1899. jan. 25. nap-