Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KÖTELMI JOG. Jogügylet kö-jan kötelezett teljesítése akkor elmaradásába beleegyeztek; azontése. Szerző- ban ez által csak maga az 1899. jan. 25. napjára kitűzve volt dés. határidő tekinthető elhalasztottnak és egyébként a szerződésszerű Bánatpénz, megállapodás fentartottnak; már pedig a felébb, bíróság Ítéletében nincs megállapítva és a felébb, bíróság ítélete vagy a tárgyalási jegyzőkönyv szerint alp.-ek részéről fel sem hozatott az, h. a halasztás valamely hosszabb időre vagy határozott időre történt; következésképpen figyelemmel arra, h. a szerződés szerint az 1899. jan. 25. napján alp.-ek részéről teljesítendő szolgáltatás lényegileg a 8000 frtnak lefizetése volt, vagyis az alakszerű írásbeli szerződés kiállítása és a 8000 frt kifizetése körül a 8000 frt lefizetése volt a terhesebb szolgáltatás és igy az 1899. febr. 14. napján fizetésre történt felhívás jogilag a fizetéssel kapcsolatos írásbeli szerződés kiállítására való felhívásnak is tekintendő, az ekként történt felhívással a szolgáltatás teljesítésére nyert határozatlan időbeli halasztás határát érte el és lejárt; a miért is alp.-eK további 48 óra alatt vagyis az 1899. febr. 16. napjáig bezárólag mindkét szolgáltatást szerződésszerűen teljesíteni kötelesek lettek volna. (900. febr. 20. I. G. 8.) 17471. Curia : Altalános jogszabály az, h. a szerződő fél a szerződéstől, szerződés szerint, bánatpénz kikötése mellett elállhat és a bánatpénz fizetésének ideje valamelyes, az ő részéről szerződésszerű és a másik szerződő fél további szolgáltatása előtt avagy ezzel egyidejűleg teljesítendő szolgáltatás meghatározott teljesítési idejétől számított időre állapíttatott meg, a szerződéstől elállás jogilag nemcsak az által következik be, ha a szerződő fél elállási szándékát kifejezetten kijelenti, hanem akkor is, ha az a szerződő fél az ő részéről a szerződésszerű szolgáltatást, holott a másik szerződő fél részéről erre felhivatott és a másik szerződő fél maga részéről a további szolgáltatástól nem vonakodott, jogilag számításba vehető ok nélkül elmulasztja. (900. febr. 20. I. G. 8. Ü. L. 900. 14.) Bánatpénz 17472. Curia: Alp.-nek az a panasza, h. a felebbezósi bitárverési), róság anyagi jogszabályt mellőzött, amikor az árverésnél letett 70 frt bánatpénznek más jogi természetet és más joghatályt tulajdonított, mint a milyennel azt az 1875. évi XXXVII. t-cz.-be foglalt K. T-nek 277. §-a felruházza, alaptalan. A felebbezési bíróság által az elsőbiróság ítéletéből átvett ténymegállapítás szerint ugyanis Szarvas város közönsége a tulajdonát képező ,, Árpád1* szálló épületében levő bolthelyiséget, raktárt és lakást nyilvános árverésen kívánta bérbe adni s a kereset alapját képező A. a. árverési jegyzőkönyvbe foglalt árverési feltételek 2. pontja azt tartalmazza, h. az árverező a kikiáltási árnak 10 százalékát bánatpénzül letenni, azt az árverés után 3 nappal az egy egész évi bérösszegre kiegészíteni köteles s ez a biztosítéki összeg az utolsó bérleti év bérösszegébe tudatik be. Továbbá lényül van megállapítva az is, h. alp.. mint egyik árverelő a fenti feltétel mellett tett le bánatpénzül 70 frtot és évi 000 frttal legtöbbet igérő maradt. Az árverési feltételekben kikötött és az árverező ál-