Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 179 lejáratkor, amely lejárati nap a hatályba lépés napjával egyező, 1875: XXXVII. le nem fizette és igy felp. a koczkázatot nem viselte. Téves t.-cz. í'elp.-nek az az érvelése, h. alp. a kereseti összeget megfizetni 485. §. azért tartozik, mert a szövetkezeti alapszabályok 20. §. értelmé- A bizt. szerz. ben alp. köteles lett volna az első év lejárta előtt egy hónappal megszűnése. az igazgatóságnak ajánlott levélben bejelenteni, h. tovább bizto- Szövetkezeti sitva lenni nem akar, ezt pedig be nem jelentette, téves az az biztosítás érvelése azért, mert biztosítási ügyletről lévén szó, ennek elbirá- dija. lásánál a K. T.-nék a biztosítási ügyletekre vonatkozó határozmányai az irányadók. Nem bir alappal felp.-nek az az érvelése sem, h. a biztosítási dij oszthatlan, mert a koczkázat csak addig tekinthető oszthatlannak, amig a koczkázat hatályában fennáll, a koczkázat oszthatlansága azonban megszűnik abban a pillanatban, amidőn a koczkázat, illetőleg az annak alapját képező biztosítási szerződés hatályát vesztette, ehhez képest a koczkázat oszthatlanságának megszűnésével összefüggően megszűnik a koczkázat ellenértékét képező biztositási dij oszthatlansága is. — Budapesti tábla: Hhagyja. (99. jan. 31. 2034/98.) — Curia: A másodbiróság Ítéletének alp.-t marasztaló nem felebbezett része érintetlenül marad; a felp.-t 27 frt 26V-2 kron felüli keresetével elutasító felebbezett része pedig az elsőbiróság ítéletéből átvett vonatkozó indokai alapján annyival inkább hhagyatik, mert a 454/99. sz. rendelet folytán felterjesztett szövetkezeti alapszabályok tartalmából nem tűnik ki az, h. a tagok a kötelezett biztositási dijakon felül még külön tagsági dijakat is tartoznak fizetni, sőt a 6. §-nak abból a rendelkezéséből, h. minden biztosított csak addig tagja a szövetkezetnek, míg a biztositási dijat az intézet által meghatározott módozatok szerint fizeti, valamint a 30. §. ama rendelkezéséből, h. a tagok a szövetkezet kötelezettségeiért érvényes kötvénybeli dijuk erejéig felelősek ugyan, de felelősségük mérve egy évi bizt. dijat meg nem haladhat, nyilvánvaló, h. a felp. a részére kötelezett tagsági dijat csakis a biztositási szerződés alapján követelheti, a biztositási dij pedig a K. T. 485. §. 4. p.-nak a biztositási feltételek 20. p.-ban foglalt határozmánya által nem módosítható rendelkezése értelmében az alp.-tői jogszerűen épugy nem követelhető, amint felp. mint biztosító nem volna kötelezhető arra, h. az ekként hatályt vesztett biztositási szerződés alapján a biztosítottat netalán ért tűzkárt megtérítse. (99. nov. 30. 832.) 17719. Budapesti tábla: A K T. 486. §. 2. bekezdése nem 4S6. §. hagy fenn semmi kétséget az iránt, h. a biztositási szerződés Biztositási lejárat előtti megszűnésének esetén biztosított az általa befizetett szerződés dijat csak az esetben nem követelheti vissza, ha a szerződés egyetértő felmegszünése kizárólag a biztosított egyoldalú és jogtalan cselek- bontáfa. ményére vezethető vissza; ott azonban, ahol a szerződés megszűnése mindkét fél egyetértő elhatározásának folyományaként jelentkezik, az imént idézett jogszabály nyilván nem alkalmazható, hanem tekintettel arra, h. ily esetről a K. T. II. részének a biztositási ügyleteket szabályozó VIII. czikke egyáltalán mi intézke12*