Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY 173 telenségénél fogva, tekintettel arra, h. az alp.-el kötött biztosítási 1874: XXXVII. szerződésben megállapított szerződési idő 1896. aug. 16-ának t.-cz. déli 12 órájától 1901. ang. 16-ának déli 12 órájáig terjed, nem 471. §. szolgálhat alapul arra. h. felp. keresetével a biztosítási szerződés Kétszeres tüzérvénytelensége okából elutasittassék; továbbá, mert különben biztosítás. is az alp.-el kötött F) a. biztosítási szerződésben a készpénzben fizetendő első biztosítási dij nyugtázva nincs, alp. pedig maga sem állítja, h. ezt a készpénzben fizetendő első biztosítási dijat még 1896. aug. 19-e előtt fogadta volna el a felp.-tői; már pedig, ha alp. a készpénzben fizetendő első biztosítási dijat csak aug. 19-én vagy ez után fogadta volna el a felp.-tol, akkor a peres felek közt kötött biztositási szerződést érvényesnek önmaga elismerte; és mert a trieszti ált. bizt. 'társasággal kötött E) a. biztositási szerződésnek a peres felek közt kötött F) a. biztositási szerződéssel való egybevetéséből kitűnik, h. a két társaságnál biztosított tárgyak nem is teljesen ugyanazonosak s így a két biztosító társaságnál ugyanazon esemény ellen nem is teljesen ugyanazon tárgyak biztosíttattak, mert míg az E) a. biztositási szerződés szerint a trieszti ált. bizt. társaságnál vas és lemez, valamint kötélárukon felül házi bútorok, továbbá férfi, női és gyermek fehér- és ruhanemüek is voltak biztosítva, addig az F) a. biztositási szerződés szerint az alp. társaságnál bútorok és ruhanemüek nem, hanem csak vas és lemez, valamint kötéláruk voltak biztosítva. (900. szept. 27. 699.) 17711. A szatmárnémeti tsz. ítélt: Alp. az alapon kérte a 473. §. kereset elutasítását, mert a kereseti követelés a felp.-el több Érvénytelen évre megkötött tüzkárbiztositási szerződés folytán járó biztositási dAjkikötés. dijat képezvén, amennyiben az első évre járó dijat a felp.-nek kifizette s ezen kivül az első év eltelte előtt a szerződést felp.nek a 2 •/. a. levél szerint felmondotta, felp. a második évre járó díjrészletet nem követelheti. Ezzel szemben felp. a kifogások elutasítását s alp. marasztalását kérte, mert alp. az első évi dijnak kifizetése által, amennyiben a C) és D) a. biztositási kötvények szerint az első díjrészletet a két első évre szóló biztositási dij képezi, csupán részben tett eleget szerződési kötelezettségének, s igy amennyiben a két első évi dij az oszthatlau első díjrészletet képezi, alp. azt megfizetni köteles, mivel az intézet a koczkázatot viseli, s mert eme dijak a felmondási időre járó dijat képezik. A K. T. 485. §. 4. p.-ja szerint a biztositási szerződés hatályát veszti, ha a visszatérő időszakokban fizetendő dij a lejáratkor vagy az e végre engedett halasztás eltelte előtt le nem fizettetik ; a K. T. 472. §-a szerint pedig a felek kölcsönös jogaira és kötelezettségeire nézve a biztositási szerződés feltételei csak annyiban szolgálnak irányadóul, amennyiben azok a törvénynek a biztositási ügyletet szabályozó fejezetében megállapítva nincsenek. Felp. nem vonta kétségbe, h. a keresetileg követelt biztosítási dij második évi részletet képez, s h. a közte s alp. közt létrejött biztositási szerződés első évében viselt koczkázat ellenértékét képező s ugyancsak a kereseti váltóval fedezett első évi