Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

172 KERESKEDELMI TÖRVÉNY i875: XXXVII ügylet megkötésére nézve az ajánlatban alj), által meghatározott t.-cz. határidőn belül az alp.-i ajánlatot elfogadta, az ügylet ebben az §. időpontban érvényesen megkötöttnek tekintendő. Az ügyletekként Biztosítási érvényesen létrejővén és az ügylet megkötéséről a szerződést szerződés tar- helyettesítő biztositasi kötvény kiállíttatván, és abban a biztosítás tama. kezdőpontja 1894. jul. 10-re állapíttatván meg, a biztosítás ebben az időpontban vette kezdetét. Alp. elutasittatni kéri a keresetet azon az alapon is, mert a kötvény feltételek szerint fclp. koczkázatot nem viselvén, a koczkázat ellenértékét képező dij megfizetését sem követelheti. Ez az alp.-i kifogás sem indokolt. Helytelen ugyan felp.-nek az az álláspontja, h. ő a biztosítási dijat a szerződés alapján még akkor is követelheti, ha koczkázatot nem is visel, mert a biztosítási dij a koczkázat ellenértékéi képezvén, a díjkövetelésnek alapfeltételét a koczkázat viselése képezi; a kötvény tartalma azonban nem hagy fenn kétséget az iránt, h. a biztosítás 1894. jul. 10. vette kezdetét, felp.-re nézve tehát a koczkázat viselésének kezdőpontja ebben az időpontban állott be és így felp. ettől az időponttól kezdve a koczkázat ellenértékét jogszerűen követelheti: ezt a koczkázati ellenértéket pedig a jelen esetben, tekintettel arra, h. a kötvény tanúsága szerint a biztosítási dij egész évenkint volt fizetendő, az első évi biztosítási dij képviseli, ehhez a díjösszeghez tehát felp.-nek, miután a koczkázatot az első érre viseli, a K. T. 473. §-a értelmében feltétlenül joga van. Alp.-nek a kereseti jog elévülésére alapított kifogása szintén nem volt figyelembe vehető, mert a fentebb kifejtettek szerint a biztosítás 1894. jul. 10. vévén kezdetét, felp.-nek az első évi biztosítási díjra vonatkozó igénye ettől az időponttól kezdve volt érvényesíthető, felp. pedig az által, hogy ez iránti keresetét a budapesti VI. ker. jbg.-nál 1894. november 7-én megindította, a K. T. 487. §-ában megállapított elévülést megszakította. (900. jan. 23. 986 99.) i71 §• 17710. Curia: Alp.-nek az a kifogása, h. miután az alp. Kétszeres tüz- társaságnál tűzkár ellen biztosított tárgyak teljes értékükben már biztosítás, korábban a trieszti ált. biztosító társaságnál 7 évre 1891. aug. LS-tól 1898 aug. 18-ig voltak biztosítva, és miután felp. ezt, a biztosítási szerződést saját előadása szerint csak a peres felek közt 5 évre 1896. aug. 16-tól 1901. aug. 16-ig terjedő időre kötött biztosítási szerződésnek 1896. aug. 16-án történt hatályba lépte után, t i. 1899. aug. 18. szüntette meg s igy felp. ugyanazon tárgyak teljes értékére nézve két napig két társaságnál volt biztosítva, az alp. társasággal kötött későbbi biztosítási szerződés a K. T. 471. §. 2. kikezdése értelmében érvénytelen, azért nem volt figyelembe vehető: mert a fenforgó esetben az, h. a fentiek szerint az alp.-el kötött szerződés szerint biztosított ingók a fent megjelölt két napon át két társaságnál voltak hiztositva, szemben azzal a ténynyel, h. a tüzeset majdnem egg évvel későbben 1897. jul. 9. következett be, a két napi időtartam csekélységnéd fogva a többszörös biztosítás tilalma megszegésének nem minősíthető; következésképpen ez a körülmény az érintett rövid időtartam jelenték-