Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 171 ennélfogva peres felek közt a biztosítási ügylet jogérvényesen 1875: XXXVII. létrejött és felp., a ki a K. T. 468. §-ában meghatározott idő óta t.-cz. viselte alp.-el szemben a koczkázatot, a 473. §. szerint követel- 468. §. heti alp.-től az első díjrészlet megfizetését. Curia : Hhagyja. (900. jan. 31. 1013/99. J. 900. 9.) 17709. Curia: Alp. kifogást tesz a kereset alapját képező 469. §. biztosítási szerződés érvényessége ellen, mert az E) a.-i kötvény Biztosítási szerint a biztosítás 1894. jul. 10. veszi kezdetét, a biztosítási fel- szerződés tartételek szerint pedig a kötvény a díjfizetés teljesítése előtt nem tama. lép hatályba és így a biztosítási tartam a kötvényben határozatlan lévén, a K. T. 469. §. 5. p. és 465. §. 3. p.-ja alapján a szerződés érvénytelen. Ez az alp.-i kifogás alappal nem bir. A biztosítási szerződésnek egyik lényeges alkatelemét képezi a biztosítási tartam. A biztosítási tartam kezdetét veszi abban az időpontban, a melytől fogva a biztosító a koczkázatot viseli és végét éri abban az időpontban, a melyben a koczkázat végződik. Midőn tehát a K. T. 469. §. 5. p.-ja a biztosítás kezdetét és végét n kötvényben meghatározandónak rendeli, a biztosító által viselendő koczkázat kezdő és végpontját kívánta megállapítani. Az 1894. jul. 10. kiállított E) a.-i kötvénynek a felp. társaság közegei által aláirt főszövege szerint a biztosítás kezdetét veszi 1894. jul. 10. és végét éri 1914. jul. 10., a biztosítás tartama tehát ebben a kötvényben naptár szerinti időszakban teljes pontosággal és feltétlenül meg van határozva, ezzel a határozott rendelkezéssel szemben pedig az általános biztosítási feltételeknek a kötvény hatályba lépését egy határozatlan időpont beálltától feltételező intézkedése a kötvény főszövege szerint létrejött szerződésből származó jogviszonyok megbirálásánál nem lehet mérvadó, s ennélfogva alp.-nek a biztosítási tartam határozatlanságára alapított kifogása figyelembe nem vehető. Alp. azt a további kifogást érvényesiti, h. felp. 1894. jun. 27. kelt és beterjesztett ajánlatra a K. T. 468. §-ában előirt idtben tartozott nyilatkozni, ha pedig nem nyilatkozott, a biztosítás jun. 28. volt kezdetét veendő, ez az időpont pedig az 1894. jul. 10. kiállított kötvény tartalmával meg nem egyezvén, a biztosítási szerződés érvénytelen. Ennek a kifogásnak sincs jogos alapja. A K. T. 468., illetve 506. §-a szerint ugyanis a biztosítási ügylet érvényesen létrejöttnek tekintetik, ha az ajánlat 48 óra alatt vissza nem utasíttatott. Ez áll abban az esetben, ha az ajánlat az ügylet érvényes megkötése tekintetében ettől a határidőtől eltérő külön kikötést nem tartalmaz, de ha az ajánlat ily kikötést tartalmaz, az ajánlat elfogadása esetében az ügylet megkötésére nézve ez a kikötés irányadó. Midőn tehát alp. a C) a. ajánlatban kifejezést adott annak a kikötésnek, h. az ajánlat el vagy el nem fogadása és ezzel az ügylet meg vagy meg nem kötése iránt felp. 60 nap alatt nyilatkozhatik, akkor az általa (alp. által) ajánlatilag megszabott ez a határidő reá nézve kötelező volt és felp. az ajánlatot az abban kijelölt időben elfogadhatta vagy visszautasíthatta; minthogy pedig felperes az E) a. kötvény kiállításával 1894. jul. 10. és így az