Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

146 KERESKEDELMI TÖRVÉNY. 1875: XXXVII. állítása szerint azért, inert neki az áruk átadásával külön segédt.-cz. kezett, a mivel különben nem tartozott volna. Minthogy pedig 59. §. alp. a felp. által 3 havi felmondási időre követelt 240 frt valóUtazóelbocsá- diságát a K. T. 59. §-ának 1. és 10. p.-i, valamint az 1884: tása felmon- XVII. t.-cz. 94 §. a) és g) p.-i értelmében épen azért tagadta dás nélkül, meg, mert felp. a reá bizott eladás közvetítését nyereség vágyától ösztönöztetve ugy oldotta meg, h. a vevő részéről magának provisiót köttetett ki s igy a helyett, h. főnöke érdekeit hűségesen előmozdította volna, a vevő érdekeit mozdította elő s főnöke bizalmával nagy mérvben visszaélt, sőt eme provisiós eljárásával nyerészkedési vágyból eredő bűncselekményt is követett el, a mely miatt alp. csődtömeggondnok ellene a fenyítő feljelentést is megtette. Minthogy alp.-nek most előadott kifogásai a felp. fenti beismerésével nagyrészben bizonyítva vannak, mert kétségtelen az, h. felp. az általa közvetített eladásnál a vevőtől maga- részére 200 frtot meghaladó külön jutalmat igértetett vagy kötött ki, a mi különben teljesen egyre megy, mivel a részére kötelezett jutalmat utóbb a vevőtől fel is vette ; minthogy felp. L. S. egész csődbe jutásáig rendes havi fizetéssel alkalmazottja lévén, az áruk el- és átadása körül teljesített szolgálataiért L. S. által rendes havi fizetésének kiszolgáltatásával kielégíttetett és igy őt az áruk átadásánál történt segédkezéséért külön díj nem illeti: minthogy ő annak daczára minden elfogadható jogos alap nélkül a reá bízott eladást oly módon teljesítette, h. legelső sorban a saját anyagi érdekeit szolgálta s főnökének bizalmával visszaélve, az üzlet érdekeit is annál inkább veszélyeztette, mert hiszen a felp. javára kikötött jutalom értéke nyilván a közadós áruiban megtérült, a vevőnek tehát a jutalom Ígérete és kifizetése által tulajdonképen szintén csak az eladó L. S. szenvedett vagyoni sérelmet; végre minthogy az alp. határozott tagadásával szemben felp. azt sem bizonyíthatta, mintha a külön jutalomdíj kikötése a főnök tudtával és beleegyezésével történt volna: ugyanazért kétségtelen, miszerint felp.-t, mint segédjét volt főnöke L. S. ugy a K. T. 59. §-ának 1. p., valamint az ipartörv. 94. S-ának g) p, alapján szolgálatából minden felmondás nélkül elbocsátani jogosítva volt és a csődnyitás után a közadósnak eme jogaiba is belépett tömeggondnok a 3,299. sz. a. bejelentett jogtalan felp.-i követelést a felszámolási tárgyaláskor szintén joggal kifogásolhatta. Különben nem jöhet tekintetbe e helyütt felp.-nek a K. T. 54. §-ára alapított elévülési kifogása, mert ezen perben alp. nem azt kívánja, h. felp.-nek a provisióra vonatkozólag D.-vel kötött üg}dete a saját részére kötöttnek tekintessék, vagy h. alp. kártérítést nyerjen, hanem mint tömeggondnok csak a felp. jogtalan követelését kifogásolja s azt kérte, h. felp. annak megítélése iránti keresetével elutasittassék. Miért is a fentiek alapján az alp. kifogásainak helyt adni s felp.-t keresetével elutasítani kellett, stb. (98. decz. 31. 19.079.) 17670. Curia: Hhagyja annyival inkább, mert felp. mint a közadósnak kereskedelmi alkalmazottja, ebbeli minőségében a köz-