Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

K ERESKEDELMI TÖRVÉNY. 145 jáből sem fogadhatta el, következésképen, ha az alp. és V. és tsa 1875 XXXVII. között a felp. elősegítő közreműködésével létesült azok az ügy- t.-cz. letek a miatt, mert íelp. az alp. részéről a közreműködésért maga 43. §. javára vagyoni előnynek előre való biztosítását elfogadta és ez Kereskedelmi előnyhöz kötött feltételek is teljesültek, a V. és tsa czég vagyoni meghatalhátrányára. szolgálhatnak, ez esetben a felp. leszállított kereseti mázott, követelésének alapját tevő ténykedés jogilag tiltott és az erkölcsi fogalmakba ütköző dolog; az ilyen pedig ebbeli minőségénél fogva hivatalból figyelembe veendő és a bíróság előtt érvényesíthető követelés jogalapjául el nem fogadható. Minthogy pedig, mint ezt a felébb, bíróság jogilag helyesen kifejtette, azok az ügyletek a felp. ténykedésére visszavezethető fenn jelölt okból V. és tsa czég vagyoni hátrányára szolgálhattak ; ezeknélfogva a felébb, bíróság nem sértett meg sem anyagi, sem eljárási jogszabályt azzal, h. felp.-t leszállított kereseti követelésével az ennek alapját tevő ténykedésnek jogilag és erkölcsileg tiltott volta okából elutasította. (99. szept. 30. G. 297.) 17668. Curia: A kereskedelmi meghatalmazott minőség jogi megállapítására nem a megbizottnak elnevezése, jelesül annak közvetitő ügynökké nyilvánítása az irányadó, hanem az a jog- és cselekvési kör, amelyet a főnök tényei vagy hallgatag beleegyezése következtében az alkalmazott az üzleti forgalomban elfoglal és betölt ; már pedig a felébb, bíróság ítéleti tényállása szerint B. N. nem sokkal korábban felp. részére ennek utólagos jóváhagyásának bevárása nélkül vételi ügyletet létesített, felp. részéről ilyen eljárásra meghatalmazási okirat birtokában volt és felp. üzletében állandóan alkalmazva volt, továbbá B. N. aláírásával ellátott 2 7. a. és a tetszés szerinti visszalépési jognak a vevő részéről fentartását elismerő szövegű okirat alakilag és tartalmilag való, és B. N. által az A) a. okirat kiállítása alkalmával az ebben foglalt ügyletre vonatkozóan adatott át alp.-éknek ; e tényállásból tehát a K. T. 43. és 45. §-ai alapján a felébb, bíróság jogszerűen következtethette azt, h. az A) alatti okirat kiállításánál B. N. a felp.-nek vételi ügylet létesítésére jogosított kereskedelmi meghatalmazottja volt, és pedig annál inkább, mert a felébb, bíróság ítéletéből avagy a tárgyalási jegyzőkönyvekből vagy ezekhez csatolható külön írásból kitetszőleg felp. fel sem hozta azt, h. 1—3. r. alp. értesíttetett arról, hogy B. N.-nak felp. részéről megbízotti hatásköre korlátolva van, holott ilyen értesülés nélkül az a korlátozás jóhiszemű személyek hátrányára nem szolgálhat. (900. márcz. 15. G. 37. Dt. h. f. XVII. 121.) 17669. Debreczeni tsz.: Felp. keresetében maga beismerte; $g ^ miszerint ő az 1897. év jan. végén csődbe jutott L. S. debre- Utazóelbocsáczeni kereskedőnél havi 80 frt fizetés mellett mint utazója rendes tása felmonalkalmazásban volt. A tárgyalás során pedig beismerte azt is, néikül. h. L. S. csődbe jutása előtt mitegy 10 nappal árukészletének legnagyobb részét a felp. és F. S. közvetítése mellett D. A. budapesti lakosnak eladta s h. az eladást megelőzőleg D. A. neki 200 frtot meghaladó jutalmat igért és utóbb át is adott, Márkus: Felsőbíróságaink elvi hat. XI. 10