Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

112 ÖRÖKLÉSI JOG. Hagyaték, mert különben is ezek igényeikről lemondottak, illetve a hagyaLemondás aetéki tárgyaláson meg nem jelent Sz. S. is olyannak tekinthető, a örökségről, ki a hagyatékra igényt nem tart: minélfogva a elsőbiróság ítéletét inegváltoztatui, a keresetet érdemben eldöntendőnek kimondani és a kir. tsz.-t a további szabályszerű eljárásra utasítani kellett. Curia: Hhagyja. (900. jun. 19." 1948.) Ápolási és 17604. Curia: Felp. a rimaszécsi jbg' 828 96. sz. Ítéletével gyógyítási jogerejüen arra köteleztetett, h. különélő feleségének, Cs. M.-nak költség, mint az ez által folyamatba tett válóper eldöntéséig 1894. jun. 1-től hagyatéki te- kezdve havonkint 2 frt tartásdijat íizessen. B. A.-né Cs. M. a her. hagyatéki iratok szerint 1897. márcz. 2 án elhalván, nyilvánvaló, h. tartás fejében addig felp. ellen 66 frt lejárt követelése volt és miután a válóper B. A.-né elhalálozása miatt a bizonyítási eljárás mellőzésével szüntettetett meg, az a kérdés, h. volt-e B. A.nónak a különélésre törvényes oka, a jogerejüen megítélt és lejárt tartási követelés fennállását illetően teljesen közömbös. .4 kihallgatott tanuk vallomásával bizonyítva van, h. B. A.-nét attól kezdve, amint férjét elhagyta, egészen haláláig alp.-ek tartották, majdnem 1 évig tartott betegségében alp.-ek ápolták és gyógyíttatták, ebből pedig önként következik, h. a per tárgyát tevő 62 frt, mélyet felp. felesége halála után ügyvédje kezeihez fizetett, már a fizetés előtt tényleg arra a czélra, amelyre megítéltetett, felhasználtatott. Ezek szerint a keresetileg követelt 62 frt nem tárgya az öröklésnek, következésképpen felp. részére meg sem ítélhető, annál kevésbbé, mert H. M. tanú vallomásával bizonyítva van, h. ez a tanú a felp. által fizetett összegből a válóper hátralevő költségének levonása után fenmaradó 47 frtot alp.-éknek felp. kívánságára adta ki. A tábla Ítélete tehát ez okoknál fogva volt helybenhagyandó. (900. ápr. 3. 4907/99.) Öröklésiigény 17605. Curia: Felp. keresetét arra irányozta, h. a helydévülése szineléskor az elsőrendű alp. nevére felvett s a C) a. szerződéssel a másodrendű alp.-re tulajdonjoggal átruházott kereseti egy nyolezad darab telek s az ahhoz tartozó aránylagos legelőés erdő-illetőség, az 1858. jul. 2. elhalt édesanyjának: néhai Sz. P.-né M. M.-nak hagyatékául megállapitassanak s azokra nézve anyja után az ő kizárólagos örökösödési joga elismertessék. Id. Sz. P.-né M. M. halála óta a kereset indításáig több mint 32 óv telt ugyan el, a felp. öröklési igényére azonban az elévülési határidő nem a nevezett örökhagyó halála napjától, hanem nagykorúságának elértétől számítandó, habár felp. édesanyja halála napjától kezdve nagykorúságának elértéig folytonosan törvényes képviselettel birt s habár a törvényes kiskorú ellenében az elévülés rendszerint számításba veendő, mert a felp. törvényes képviselője kiskorúságának ideje alatt éppen az elsőrendű alp., mint édesatyja volt, a ki ellen öröklési igéngét érvényesíteni kívánja s ki kereseti ingatlanokat saját szerzeményének vitatván, a felp. öröklési igényét annak kiskorúságában és képviseletében saját maga ellen nem érvényesíthette. Minthogy pedig felp. a nem kifogásolt D) a. halálesetfelvétel szerint édesanyja halála-