Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

ÖRÖKLÉSI Ji »G. 111 keresetét a már tudvalévő örökösökül jelentkezők mellőzésével Hagyaték, egyenesen az ismeretlen örökösök ügygondnoka, mint egyik Az örökÖsö'Jt alp. ellen irányozta, az ismereilen örökösök ügygondnoka a már perbeidézésc. akkor tudvalévő öröklési igénylőket a perben már jogszerűen nem képviselhette, a felébb, biróság nem sértett jogszabályt azzal, h. a S. E. T. 166. §. és abban felhivott 27. §. illetve ennek a szakasznak 4. p.-ja értelmében a fenforgó és hivatalból is figyelembe veendő pergátló akadálynál fogva az elsőbiróság Ítéletét feloldotta és az eljárást az ismeretlen örökösök ügygondnoka ellen illetőleg megszüntette. De ugyanez a pergátló akadály áll fenn a kir kincstár mint másod alp.-re nézve is, mert a mennyiben tudvalévő örökösök jelentkeztek, ezeket a kir. kincstár képviseletéhen a kir. kincstári jogügyek igazgatósága nem képviselheti, mivel a szent korona öröklési igénye csak az esetben áll be, ha eggáltalában sem törvényes, sem végrendeleti örökös nincsen; a kir. kincstár jogügyek igazgatóságával szemben is tehát nem a kereset elutasításának, hanem a fennebb kifejtett pergátló akadálynál fogva az itélet feloldásának és az eljárás megszüntetésének van helye. (99. szept. 26. I. G. 285.) 17602. Curia: Örökösödési perekben valamennyi örökösnek perben állása csupán abban az esetben szükséges, ha az örökösödési per valamennyi örökös öröklési jogát érinti. Az I. r. alp. perbe idéztetését az a körülmény sem tette szükségessé, h felp.-ek az elsőrendű alp. ellen is perre utasíttattak ; mert az örökös öröklési jogának érvényesitése iránt előzetes hagyatéki eljárás és perreutasitás nélkül is indíthat keresetet az ellen, a ki által öröklési jogában magát sérti e érzi: s az a joga, h. örökösödési keresetét az ellen indítsa meg, a ki által öröklési jogában magát sértve érzi, a perreutasitó végzés után is megmarad. Jogában áll perbe idéztetni olyan egyént is, a ki ellen perre nem utasíttatott és viszont jogában áll a perből kihagyni azt, a ki ellen szükség nélkül perre utasíttatott; mert a perre utasitó végzés czélja csak az, h. a fenforgó körülményekhez képest meghatároztassék, kit terhel a perinditás kötelezettsége; de annak nincs az a joghatálya, h. a perreutasitott fél öröklési jogát csak abban az esetben érvényesítheti, ha keresetét mindazok ellen megindítja, a kik ellen perreutasittatott. (900. aug. 28- 6375.) 17603. Szegedi tábla: A megszerzett hagyatéki iratokból bizonyítva van, h. az örökhagyó után szintén öröklésre hivatott Cs. Zs. és társai leszármazók öröklési igényükről az alp.-ek javára lemondottak, Sz. S pedig, kinek öröklési jogát az alp.-ek a hagyatéki tárgyalás során el nem ismerték, az ujabban kitűzött tárgyalási határnapon az 1894: XVI. t.-cz. 63. §-ban meghatározottfigyelmeztetés daczára meg nem jelent. Felp.-ek a per adatai szerint az alp.-éktől az örökhagyó hagyatékába csak az őket törvényes örökösödés rendje szerint megillető örökrésznek a kiadását igénylik. Felg-éknek emez örökrésze 'pedig a fennebb megnevezett örökösi ú vsaknak a perbe vonása nélkül is meg állapitható, mert ez a többi perben nem álló örökös jogait nem érintené és