Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 11. kötet (Budapest, 1901)

CSALÁDJOG. 91 fokú bíróság az alp.-t egyedül a kiskorúak elhelyezésére irány- '894 : XXXI. zott kérelmével helyesen utasította el . . . (99. okt. 10. 3763.) t.-cz. — Curia: Felemlitésével annak, h. kiskorú gyermekek elhelye- 102. §. zése iránt a válóper folyama alatt szorgalmazott ideiglenes intéz- Ideiglenes kedés elrendelése képezvén a megbirálás tárgyát, eme kérdés nem tartás, végzés, hanem Ítélettel döntendő el, a másodbiróság végzése, helyesen ítélete, helybenhagyandó volt, mert mint az a kir. Curiának 1892. jan. 22. 8663/91. sz. a. hozott 54. számú teljes ülési döntvényében kimondva van : a szülők tartósan különválva élése esetén az iránt, h. a házasságból született kiskorú gyermeket melyik szülő van jogosítva magánál tartani, mindig a gyámhatóság határoz, mely általános jogszabály alól egyedüli kivételt képez az utóbb u. m. 1895. okt. 1. hatályba lépett 1894 : XXXI. t.-cz 102. §-nak az a rendelkezése, mely szerint abban az esetben, ha a szülők között a válóper már folyamatban van, ennek folyama alatt a kiskorú gyermek elhelyezése iránt a válóperben eljáró bíróság van hivatva ideiglenesen intézkedni; ennek az intézkedésnek előfeltételét képezi azonban a meghasonlott szülök ágytól és asztaltól való különélésnek az idézett törvény 98. vagy 99. §§• értelmében való elrendelése, mi a fenforgó esetben nemcsak meg nem történt, de nem is kéretvén, ama kivételes rendelkezés sem nyerhet alkalmazást s illetően az általános jogszabály szerint a gyámhatóságra tartozó eme kérdésben a bíróság nem intézkedhetik. (99. decz. 28. 6827.) 17563. Curia : Az ideiglenes nőtartás iránti per sorsára befolyással az a körülmény nincs, h. a vonatkozó házasság felbontása vagy megsemmisítése iránt per van folyamatban. Az ideiglenes tartás czélja csak az, h. addig, mig a házasság felbontása vagy megsemisitése iránti perben e részben a házasfelek közötti viszonyt végérvényesen szabályozó Ítélet keletkezik, a nő életföntartása biztos ittassék. Az ily perben valamiképp a házasság érvénye nem vitatható, épp ugy a per lefolytatásával addig várni nem lehet, mig a házassági per bírósága a házasság felettérvénye ítélkezik, vagy az ide vonatkozó bűnvádi eljárás befejeztetik. Az ily tartási pernek a kötelék tekintetében elegendő előfeltétele az, h. a házasság létrejötte szabályszerűen kiállított esketési bizony itványnyal tanúsítva legyen. A felébb, bíróság tehát azzal, h. a jelen tartási pert fel nem függesztette, s a sommás eljárási törvény 44. § a rendelkezését meg nem sértette. Megtámadja alp. a felébb, bíróság ítéletét azért is, mert a mennyiben a korábbi ingadozó joggyakarlat helyett az 1894.-XXXI. t.-cz. 90. és 102. §-aiban tételes törvény alakjában olyan szabályok állíttatnak fel, melyektől eltérésnek helye nem lehet és h. ezek szerint a nőtartásnak alapja az, h. a nem vétkes nőt, a vétkesnek nyilvánított, férj eltartani köteles, ha a nőnek jövedelme erre elégtelen, a most idézett anyagi jogszabályokat a felébb, bíróság megsértette, mert alp. nézete szerint nem elégséges, h. a feleség a különválásra okot nem szolgáltatott, hanem e mellett megkívántatik az, h. a férj vétkesnek nyilvánittassék, jelen esetben pedig