Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

KÖTELMI JOG. ellen vagyonjogi követelések érvényesíttethessenek. Tekintve tehát Kártérítés, h. a bünper adataival bebizonyítottunk veendő, h. alp. F. J. néhai Kártérítés D. J.-t megölte, tekintve, h. a felp.-ként fellépett egyének két- kiskorú elköségtelenül olyanok, a kiknek eltartásáról a megölt gondoskodni vette gyilkostartozott; tekintve, h. a bünper adatai s maga az eljárást meg- ságból kifosziintető határozat egj^általában nem tüntet fel oly körülményt, hjóan. melynél fogva a kárt okozó cselekmény bekövetkezte kizárólag a megölt terhére volna visszahárítható; mindezeknél fogva az I. r. alp. F. J.-fel szemben a kártérítésre való kötelezettséget megállapítani kellett. De ez a kötelezettség megállapítandó volt a '2. r. alp.-sel szemben ís, mert a per során beigazolást nyert, h. elsőrendű alp. D. J.-nak 1891. ápr. 20. történt megöletése után rövid időre, vagyis máj. 4., a dárdai 72. sz. tkjkvben foglnlt. tulajdonát és egyedüli vagyonát képező ingatlanát ajándékozási szerződéssel nejére, másodrendű alp.-re átruházta; tekintve tehát, h. felp.-nek kártérítésre vonatkozó igénye az ajándékozás idejében már fennállott; tekintve, h. a megajándékozott az ajándékozón;!k az ajándékozás idejében már a fennállott tartozásáért az njándék értéke erejéig felelős, 2. r. alp.-sel szemben is a kártérítési kötelezettséget megállapítani kellett stb. — Curia: Hhagyja. (98. máj. 17 873.) 17. Vaspálya kártérítési kötelezettsége. 16224. Budapesti tábla: Felek közt nem vitás, h. felp. néhai U. M.-nak édesanyja; a B) a. csatolt szegénységi bizonyitványnyal bizonyítva van, h. vagyontalnn, szegény, . . . tanuk azt is bizonyítják, h. a felp. néhai fia segélyezte, életfentartásához szükséges költséggel ellátta : így már eme viszonynál fogva, de tekintettel az 1874: XVIII. t. cz. 2. p.-ja értelmében felp.-nek kártérítés követeléséhez való joga megállapítandó volt. Az utóbb idézett törv. 1. §-a értelmében az alp.-t terheli a bizonyítás kötelezettsége, h. a felp. fia elháríthatatlan cselekmény vagy egy harmadik személynek elháríthatatlan cselekménye vagy a meghal tnak saját hibája okozta, Alp. a bizonyítást meg is kísérelte, előadta, h. az elhalt U. M. mint forgalmi tiszt intézte a kocsitolatást és ugy a halálát önhibája okozta : az elhalt eme megbízatása azonban nem elegendő arra, h. a halál okául saját hibája megállapittassék. Az alp. által hivatkozott tanuk, B. V. kivételével, mind az alp. társaság szolgálatában állanak és így vallomásuk méltán aggályosnak tekinthető, mert különben is egy részük a kocsi tolatásánál tényleg részt vett és igy az idézett törv. 6. §-a értelmében a vasúti balesetért felelős közegek ellen a vasúti társaságnak visszkereseti joga lévén, ennélfogva ama tanuk vallomásai méltán esnek kifogás alá, a tanuk másik része a vasúti balesetnél jelen sem volt s igy vallomásuk mi bizonyítékul sem nyújt. De különben is a tanuk vallomásukban nem is állítják, h. a halál az elhalt U. M. önhibája miatt következett be; vallomásuknak a tényállásra vonatkozó részéből ez az állítás be-