Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 195 alkalmazott és huzamos időn keresztül folytatott szabályt képezett Végrendeleti volna, bizonyítva nincs, ezt az országos szokással ellenkező, öröklés, kellőleg nem indokolt állítólagos helyi szokást figyelembe venni 1876: XVI. és törv.-es magánjogi szokásnak elfogadni annál kevésbé lehet, t. cz. mert a kihallgatott tanuk vallomása ilyen állítólagos törv.-es * 5. §. helyi szokás bizonyítására nem alkalmas, ennek az állítólagos gyakorlatnak pedig hatósági elismerése épen semmivel bizonyítva nincs. Ezen okoknál fogva tehát a néhai K. S. által 1872. febr. 5-én csupán két tanú előtt alkotott végrendelet érvényesnek elfogadható nem lévén, a másodbiróság ítélete, az itt előadott indokokból, hhagyandó volt. (98. márcz. 3. 4351.) 16404. Curia: Felp. panaszát alaposnak kell elfogadni, A végrendelet habár nem áll felp.-nek az az érvelése, h. a végrendelet kellé- külső kellékei. keinek hiányosságát tanuk vallomásával pótolni lehetne, mivel az 1816: XVI. 1876: XVI. t. cz. 6. §-a szerint magán a végrendeleten kell bi- t. cz. zonyitani, h. a végrendelet érvényességéhez szükséges alakiságok 6. §. megtartattak; azonban a szóban forgó végrendelet a törv.-ben előirt kellékeknek megfelelően kiállitottnak elfogadandó, mert nem szükséges az idézett 6. §. értelmében, h. az alakiságok megtartása külön záradékban tanusittassék, hanem elegendő, ha ez az okmányból kitűnik és nem szükséges, h. épen a többször idézett 6. §-ban foglalt szavak használtassanak, hanem a törv. rendelkezésének elég van téve, ha a szavak megfelelő értelmét foglalják magukban. (99. máj. 6. I. G. 75.) 16405. Curia: A rendelkező részben megnevezett 5 vég- Szóbeli végrendeleti tanúnak határozott vallomásával bizonyítva van, h. előt- rendelet. tük, mint meghívott tanuk előtt és együttes jelenlétükben örökhagyó özv. S. I.-né, kit ép elmével levőnek észleltek, kijelentette, h. „házát és mást" felp.-nek hagyja. Ezen kijelentés magában foglalja azt, h. az örökhagj^ó azzal végakaratát akarta kijelenteni, az iránt pedig, h. „szóbeli" végrendeletet akart tenni, a fenforgó körülmények közt kétség már azért sem foroghat fenn, mert olyan tanuk előtt végrendelkezett, kik a tanuvallomási jegyzőkönyvet is csak kézjegyükkel látták el, és kikre nézve polgári állásuknál fogva fel nem tételezhető, h. végakarat irásba foglalására képesek lettek volna, ily körülmények közt pedig az, h. a végrendelkező kifezetten nem jelentette ki, h. szóbeli végrendeletet akar tenni, nem lényeges, és a fenforgó viszonyok által pótoltnak tekintendő. A mi alp.-ek által a nevezett tanuk hitelt érdemlőségét illeti, ezt nem gyengítheti az a körülmény, h. alp.-ek szerint fel nem tételezhető, h. az örökhagyó, ha végrendelkezni akart volna, az elöljárósághoz fordult volna, még pedig annál kevésbbé, mert a 4 •/• a. bizonyítvány és az azt killitó B. J. biró, H. M. községi irnok és N. J. községi őr, éppen alp.-ek által felhívott tanuk vallomása szerint, ezen tanuk egy hónappal előbb S. I. tehát II. r. alp. felhívására az öröhagyónál megjelentek, h. végrendeletét irásba foglalják, ez által pedig támogatást nyer az a feltevés, h. midőn az örökhagyó a II. r. alp. érdekeivel ellentétes módon kívánt rendelkezni, az ennek felhívására már elébb 13*