Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

194 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. Végrendeleti kézjegyét képezi, az ekként befejezett vég-rendeletet pedig a öröklés, tanuk külön záradékkal ellátták és ezt a záradékot mindannyian 1876: XVI. aláirták, s ezzel a végrendeleti okiratnak végrendelkező által tört. cz. tént aláirását, illetve azt, h. az okiraton látható kézjegy az örökli. §. hagy ótól származik, bizonyították, mindezeknél fogva, magából az okiratból Jcitünvén az, h. végrendelkező a végrendeleti okiratot kézjegyével ellátta s nevét az irni-olrasni tudó tanuk egyike mint névaláiró aláirta, ez a végrendelet az aláirásra vonatkozó okiratszerű bizonyiték hiánya indokából nem érvényteleníthető. (98. jun. 8. 5844/9.) 16401. Curia: Az 1876: XVI. t. cz. 4. §-ának azon rendelkezéséből, h. azon esetben, ha az örökhagyó irni és olvasni nem tud, a tanuk közül legalább kettőnek irni és olvasni kell tudni, okszerűen következik, h. azon esetben, ha a végrendelkező a végrendelet nyelvét nem érti, a tanuk közül legalább kettőnek a végrendelet nyelvét érteni kell. Az örökhagyó végrendeletét aláirt négy tanú közül azonban saját vallomásaik szerint S. I. magyarul egyáltalában nem ért, P. M. és K. J. pedig olyan kevéssé ismerik a magyar nyelvet, b. a magyar nyelven szerkesztett okirat tartalmát meg nem értik. A végrendelet tehát az 1876: XVI. t. cz. 4. §-ában megszabott kelléknek meg nem felel. (98. szept. 22. 1669.) 16402. Curia: A végrendeleti tanuk vallomása szerint sem ők nem tudnak, sem végrendelkező nem tudott magyarul: a magyar nyelven szerkesztett végrendeleten tehát, habár azt önkezűleg aláirták is, irni és olvasni tudó tanuknak — az irás és olvasás tudás csakis az aláirt okirat nyelvére vonatkozhatván — nem tekinthetők. Ennélfogva B. J. írásbeli magán végrendeletét, mint irni és olvasni tudó tanú csakis K. J. irván alá, az az 1876 : XVI. t. cz. 4. §. értelmében érvénytelen. (99. jan. 10. 4586/98. Ü. L. 99. 5.) 5. §. 16403. Curia: A Curiának 1883. márcz. 17-én 8. sz. a. kelt teljes ülési határozatából, de magából az ideigl. törvk. szab. idézett 5. §-ából is kitűnik, h. valamely, az ideigl. törvk. szab. életbelépte után keletkezett, perrendszerüen bizonyított törv.-es szokás a végrendeletek külkellékeinek megbirálásánál irányadóul elfogadható volt, a minthogy a birói állandó gyakorlat által elfogadtatott azon szokás, mely szerint három tanú együttes jelenlétében érvényes végrendelet volt alkotható; minélfogva a másodbiróság Ítéletében foglalt az az indokolás, h. a végrendelet külkellékeinek megbirálásánál csak az 1853. máj. l-jét megelőző szokás volna figyelembe vehető, s az lett volna bizonyítandó, h. már ebben az időben olyan szokás állott fenn, mely szerint a községi biró által kiküldött két elöljárósági tag előtt érvényes végrendelet volt alkotható, el nem fogadható ugyan, mindazonáltal tekintettel arra, h. a tanuk által bizonyított az a helyi szokás, mely szerint Báránd községben a biró által kiküldött két előljárósági tag előtt alkotott végrendeletek érvényeseknek tartattak, törv.-es szokásnak el nem ismerhető, mivel az, h. ez a szokás állandóan