Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)

192 ÖRÖKLÉSI JOG ÉS El..JÁRÁS. Végrendeleti a nielynél fogva T. A. és M. Gy. végrendeleti örökösök között öröklés, házasság létesüljön, mint feltétel mellőztetik és a hagyaték átVégrendelet adásánál figyelembe nem veendő. A mi annak tartalmát illeti. értelmezése, nyilvánvaló, h. végrendelkezőnek akarata az volt, h. vagyona az általa a végrendeletben megnevezett általa törv.-es örökösöknek elismert egyénekre szálljon és h. lehetőleg szét ne daraboltassék, Erre mutat a végrendelet bevezetésében kifejezésre jutott az a kinyilvánitása, h. „hagyom, h. vagyonomat halálom után örököljék az én alább megjelölt törv.-es örököseim következőkép és pedig" .... továbbá a 3-ik p. a.-i utolsó kijelentés, „h. ily módon vagyonom és tűzhelyem el ne pusztuljon, hanem h. maradjon megint egy helyen, mint örökség, egy hajtás az ősi törzsből", mint legközelebbi törv.-es örökösét pedig elismeri árva unokahugát, T. A.-t, ki vérrokona és ingatlan vagyonának egy részét ennek juttatja .... Második örököséül megnevezi M. Gy.-öt, törv.-es nejének unokaöcscsét és ennek hagyja ingatlan vagyonának többi részét, mig végre az ingóságait özv.-ének hagyja. A végrendelkezés eme módjából kiviláglik még az is, h. az örökhagyót, a ki a végrendeletben nejéről megemlékezik, vagyonának felosztása tekintetében az az elv is vezérelte, h. abban, miután leszármazói nincsenek, részesüljön ugy a saját legközelebbi vérrokona, mint a nejének legközelebbi vérrokona is ; az az előtte lebegő czél pedig, h. vagyona lehetőleg szét ne daraboltassék, arra indította őt, h. a végrendeletben felvétette azt a kijelentést is, h. T. A. annak idejében menjen férjhez M. Gy.höz, a ki jelenleg még tanköteles gyermek és ezzel mint házastárssal telepedjen le a 139. sz. házban és M. Gy. vegye nőül T. A.-t és igy vagyona egyesüljön. A tsz. a végrendeletnek ezt az intézkedését nem tekinti oly feltételnek, a melynek be- vagy be nem következésétől feltételezetten birna csak hatálylval a végrendelkezőnek végintézkedése: nyilvánvaló, h. a végrendelkező szándéka első sorban arra irányult, h. az ingatlan vagyonában a megnevezett két örököse örököljön és a nevezettek közt a házasság létrejöttének elrendelése csak másodsorban vezérelte őt intézkedésében abból a czélból, h. ily módon vagyona még inkább együtt maradjon és nyilvánvalóan abból a feltevésből indult kir h. ez a rendelkezése az örökösök közt létesülhet, de ebből nem következik, h. a ínemryiben az a rendelkezése, h. a két örökös házasságra lépjen, nem teljesülne, vagy nem teljesülhetne, az örökhagyó szándéka az volt volna, h. ebben az esetben a megnevezett örököseitől vagyonát elvonta volna. Ily körülmények közt a házasságra vonatkozó végrendeleti intézkedés nem tekinthető feltételnek, hanem csak óhajnak, amelynek annak idejében be- vagy be nem következése a megnevezett végrendeleti öröklési jogán mit sem változtat. Ugyanezért özv. T. J.-nénak azt a kifogását, h. az örökhagyónak végrendelete azért is érvénytelen, mert a házasságra vonatkozó feltétel nem teljesithető, miután a kiskorú T. A. nevében a hagyatéki tárgyalás során az a kijelentés tétetett, h. a kiskorú M. Gy.-gyel annak idejében a házasságra nem fog