Márkus Dezső (szerk.): Felsőbíróságaink elvi határozatai. A Kir. Curia és a Kir. Itélőtáblák döntéseinek rendszeres gyűjteménye, 10. kötet (Budapest, 1900)
ÖRÖKLÉSI JOG ÉS ELJÁRÁS. 101 miatt nem tekinthető érvénytelennek. Ellenben tekintve, stb. (itt a Végrendeleti bíróság alaki kellékek hiányából mondja ki a végrendeletet ér- öröklés, vény teleírnék). — Kassai tábla: A felp. a néhai O. I. által 1893. Végrendelet okt. 9-én alkotott végrendeletet ugy a keresetlevélből, mint a érvényessége. többi periratokból kitetszően, kifejezetten csak a belkellék hiánya miatt vagyis azon az alapon támadta, meg, h. a végrendelkező hülye lévén, önálló akaratképességgel és igy végrendelkezési képességgel nem birt; bizonyitékaira is csak ez állításának megerősítése czéljából hivatkozott, azt meg nem emiitvén, h. a végrendelet JcülkelWcek hiányában is szenvedne, a végrendelet tehát külkellékek szempontjából vizsgálat és elbírálás tárgyát nem képezheti Belkellék szempontjából pedig a kérdéses végrendeletet az elsőbiróság Ítéletében idevonatkozóan felhozott és e helyütt is elfogadott indokokból és főleg azért kellett érvényesnek kimondani, mert a tanuk vallomásából és a felp. nyújtotta bizonyítékból legfeljebb csak az állapitható meg, h. az örökhagyó szellemi tehetségeiben némi fogyatkozás, bizonyos szellemi korlátoltság volt észlelhető, de semmiképen sem állapitható meg az, h. az örökhagyó állapota olyan volt, mely szerint az ész használatával és igy cselekvési képességgel nem birt volna. Minthogy a puszta együgyűség nem zárja ki, h. az illető cselekedeteinek és azok következményeinek tudatával birjon, már pedig a végrendelkezési képesség hiányát csakis az elmezavar vagyis az ész használatának teljes hiánya állapítja meg: ezek alapján az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, a felp. a végrendelet érvénytelenítésére s a törv.-es öröklés megállapítására irányuló keresetével elutasítandó, az alp. viszonkeresetének hely adandó s a felp., mint •egészen pervesztes a prdts. 251. §-a alapján a perköltség viselésére kötelezendő volt. — Curia: Hhagvja. (99. márcz. 14. 36.) 16398. Curia: A végrendeletben a meglévő vagyon tüzetesen Végrendelet felsoroltatván, a végrendelet ezen kitételeiből: „összes vagyonomban, értelmezése, mely áll: stb., özv. Sz. N. F-nét teszem örökösömmé11, nem lehet megállapitani azt, h. örökhagyó más vagyonra is gondolt, illetve I. r. alp.-t örökösödés czimén más vagyonban akarta volna részleltetni, mint a melyet végrendeletben tüzetesen felsorolt, és a magáénak tekintett, minélfogva, ha és a mennyiben a végrendeletben felsorolt vagyonon kivül más oly vagyon is találtatnék, mely örökhagyó hagyatékához tartozónak megállapítható volna, a mi a másodbirósági Ítélet rendelkezése szerint további vizsgálat és eldöntés tárgyát kópezendi, ebben a vagyonban I. r. alp. az idézett végrendelet alapján öröklést nem igényelhetne. (98. okt. 5. 680/98. P. sz.) 16399. Fehértemplomi tsz.: J. J. és Cs. J. E. felp.-eket és özv. T. J.-né alp.-t azzal a kérelmükkel, h. a T. J. Írásbeli magán végrendelete érvénytelennek nyilváníttassák, elutasítja; ellenben helyt ad a kiskorú M. Gy. kérelmének és T. J.-nak írásbeli magánvégrendeletét érvényesnek kimondja, mindazonáltal annak a kijelentése mellett, h. a végrendeletnek az az intézkedése,